Mikor másnap megszemléltem az ütközésből hazatért vasat, fura élmény volt...

Felni horpadva, a kerék majd hogy nem a leömlőkbe gyógyulva, plexi ripitya, műszerburkolat ripitya, villák kifliben... És a tank... Amiben ott homorlott a térdeim nyoma. Bizony srácok. A térdvédő nem dísznek van, meg a bénáknak... Az azért van, hogy a vas ne verje szarrá a lovasa lábait, és vissza tudjál szállni rá másnap... Tudod??? Aki azt hiszi hogy a protektor azoknak való akik nem tudnak motorozni, az vagy még nem esett igazán, vagy nem fogja fel tudatilag, mi minden sülhet el szarul egy "kis" gikszernél... Mindegy. Ő bajuk.

Szóval úgy unblokk minden gáz volt a mocival. A kérdőjelek pedig sorakoztak...

Első blikkre úgy tűnt, csak a villa ment tropára. Hajrá, bontó...

Margóra: Ha meg vagy gajdulva a ritka motorokért, számolj vele hogy bontóban sem lesz alkatrész amit használhatnál... Új cuccok kellenek. Két teleszkóp, két hídmerevítő, (alsó-felső), generátor dekli... Mert nem hegeszthető az alu... Lámpabúra, műszerburkolat... Plexi...

Az őszi pihenő hamarabb kezdődött, egy kedves ismerősömnél. Vállalta hogy beszerzi az új cuccokat az alvázszám alapján, és amíg tart a téli álom, összepakolja nekem...

Október...

November...

December...

Végre összeállt a rendszer. A tankot elkértem, mert találtam valakit aki a horpadást ki tudja szépen egyengetni. Elmentem hát a műhelyhez, ahol fura dolgok vártak... A moci tip top állt, villa egyenes, kábelek már szépen visszafűzve, felni görgőzve. Tank a rongyágyon pihen. Megtapogatom az alját... Ott is horpadt... Sebaj... 

Na de ha alul horpadt... Akkor a vázra hogy fekszik fel???

Ahogy néztem végig a vázat, látom hogy 3 hegesztési pontnál eldobta a szintert a vas, a tank alatt... Akkor még nem tűnt fel a dolog, hiszen a tank takarta a váz ezen szakaszait... S ahogy az ujjaimat futtattam végig, egyszer csak beállt az ütő... A hengeres cső, lapos... B@zz...! Távolabb megyek, és látom hogy az első kerék, még mindig kurva közel van a leömlőkhöz... "Ezt nem láttad???"

Összeomlottam. Nem csak a villa kapott... A váz is... Pontosabban a váz vezette tovább az energiát... Ami akkor nyelődött el végleg, mikor kiálltam a nyeregből, és a térdemmel a tankba préselődtem... 90 kg, 45 km/h-val... Végem volt, hiszen úgy tartottam sokáig, sérült vázú motorra nem jó ómen visszaülni... De ekkor már igencsak sokat költöttem Max-re... Bukok... De mennyit??? És... mi lenne helyette? És mikor...

Hirtelen az egész motorozástól elment a kedvem... Összepakoltuk a mocit, és vert hadként hoztam vissza a garázsba... Boldog Karácsonyt...

Mikor az orvosomnak elmeséltem az ügyet, csak annyit mondott: Gondoljon bele... Ha nem a váz hajlik, akkor valami másnak törnie kell... Mindig a leggyengébb dolog enged, még a csontvázban is...

Ez pedig elgondolkodtatott... Szídták a Kawasakit, hogy hogy lehet ilyen papírmocit gyártani... De ennek a papírmocinak ksözönhetően, nem robbant szét mindkét csuklóm, nem sérült a csípőm, és a könyököm... Mert Ő engedett helyettem... Ezek után pedig nem lenne fair roncsként kezelni Őt. Ha engem összeraktak, én is összerakom Őt.

Feketeleves...

Kíváncsiságból körbetelefonáltam a Kawasakit, és a műszaki vizsgaállomást, hogy mi van ha szeretnék vázat cserélni... Aki ezt tudja, gondolom velem együtt vigyorog... Mert ami nálunk van, az közröhej!

Nyilván azért szeretnél vázat cserélni, mert szeretnéd újra gyári állapotúra varázsolni szeretett vasadat... Csakhogy a szabály úgy szól, hogy fődarab csere esetén "F" jelzéssel kell ellátni a gépjárművet, ami egy korlátozás... Nem lesz teljes értékű a vas... Miközben épp ezzel tehetnéd a legjobbat...

Azonnal megértettem hogy a motorosok miért vannak arra kötelezve hogy okoskodjanak és mókoljanak a törött motorjukkal... Mert sz@r a rendszer! Ha el szeretnéd adni a motorodat, muszáj vagy letagadni hogy törve volt, mert "F" jelzés nélkül nem cserélhetsz vázat. Ha pedig elmondod hogy törött volt, a kutya nem fogja megvenni... Tudom, ezt eladóként mérlegeltem én is.

Végül Karácsony előtt találtam egy műhelyt, ahol fogadták az én pajtimat... A műhely nagy múlttal rendelkezik a sérült vázak terén, a bátyám még ismerte is a tulajt a 90-es évek aranykorából... Ez tűnt a legjobb választásnak... A második esély szele... És igen, úgy döntöttem, hogy húzott vázzal megyünk tovább, együtt...

Kipakolták a blokkot, darabokra szedték... És megtették amit lehetett. A tengelytáv beállt a gyári mértékre... 1400 mm. Vagy 1440, nem emlékszem. Mindegy...

A tank horpadt maradt egy kicsit:) Látszik rajta hogy lakatolva volt... Mint a legtöbb vintage bike ami ma még szaladgál az utakon:) És leszarom:) Tudom hogy hosszú volt az út, és sok érzelmi hullámvasútra ültettek fel. De itt vagyunk, és meghoztam a döntést hogy kitartok mellette... Mert sokkal többet nyelt be helyettem, mint ami elsőre látszott... Azért hogy én csak egy törött csuklóval megúszhassam...

Túl vagyunk az első tesztkörön... Egy szivatáson:) És 160-nál még most sem ráz:) Egységben az erő:) A többit meg később:)