2019. aug 11.

Az autentikus feeling - Kriega - és egy kis közlekedés...

írta: Gabe B.
Az autentikus feeling - Kriega - és egy kis közlekedés...

Szabályos terhet jelentett megtalálni, kitalálni, mit is tudok tenni a MadMax vasra, hogy megmaradjon a MadMaxből ismert motorok fizimiskája. Bár berendeltem, és így el is fogom hozni a Givi konzolt, de már látom hogy nem lesz használva. Hacsak nem kezdünk bele megint a feleségemmel a tandem túrázgatásba...

Szóval adtam egy esélyt tegnap a Kriega US-30-as táskának, gondolván hogy valamire egy ilyen hevederekkel teletűzdelt cuccot, csak fogok tudni mire használni...

Lejöttünk a Balcsira. Mivel 5 főre híztunk, nem is volt kérdés hogy motorral csatlakozzak a vonuláshoz... Az időről később...

Víz, számítógép, mobil iroda, GoPro, aláöltözet (mi a francnak tettem be nem tudom), esőruha (ne kérdezd!:D). És a kézi napló. Na meg a pipere... Ezek mind rendre, és szépen eltűntek a Kiregában... A rögzítés nem katalógus szerint ment, és a Z900 Rs-nél nem is igen tudod használni a vázat, hacsak nem bontod elemeire a vasat, én ezt kihagytam. Viszont, van már fönt egy hátsó doboz tartó konzolom... Amihez a fülek kis mókolással, de remekül illeszthetők, és voilá! 45 másodperc... Ennyi kell hogy a táskát feldobd a hátsóülésre, beakazd a nagyon autentikus alukampókat a helyükre, és a szíjakat lehúzd... A szép az, hogy agyon sem kell tépni őket. Csak határozottan lehúzod:)

A Kirega meg sem moccant... 150-es tempónál, minden plusz menetzaj nélkül, suhantunk... Megfeledkeztem róla, amit a BMW hátsó dobozáról, nem mondhattam el. De mindegy is:) Szuper volt. Az összkép pedig... Fotót majd mellékelek, annyira húzós volt az idő, hogy az lemaradt... De a BackStage-ben (mert nekem már olyan is van), lesz minden:) 

Az idő... Nyáron majd motorozunk... Mondják sokan... De ezen a Szombaton senki sem volt rajtam kívül az autópályán. Senki. Egy szlovák, és egy lengyel motorossal futottam össze, meg szembe jött egy konvoj.

Nem volt szükség rá hogy megnézzem a hőmérőt, mert éreztem ahogy a bakancson átsüt az aszfalt. A bukó alá úgy vágott be a szél mintha hajszárítót dugtak volna be oda. Mindenki feszült, mindenki fáradt. Az M7-es szabályos párhuzamos közlekedésű úttá avanzsálódott, és csak néhány agresszor törekedett arra, hogy visszaállítsa a rendet. Tolni akarták le a belső sávot... Ahol néha megvillant számomra, hogy bizony nem egy autóról van csupán szó... Feladtam, ahogyan sokan mások is. Átlag 80-90 km/h. Itt pedig már nem volt ökölrázás és villogás. Inkább elhúztam mellettük. Láttam rajtuk a beletörődést, és a kimerítő várakozást... Mert ahol én haladtam 20-30-cal, ott Ők álltak... A napon, a végeláthatatlan sorban... A melegben, ahol a légkondi is csak egy hűsítő tényező, de már nem temperál... Meleg volt Szombaton a pályán... És a Hétfő még hátra... 

Ezúton kérek hát mindenkit, ahogyan arra az Influenszeres posztban ki akartam térni: Türelem. És aki azzal jön hogy Bezzeg a motoros! Annak üzenem hogy nekünk nincs légkondi, csak a fránya menetszél, ami 36 foknál felhagy a hűsítő szándékával, de haladnunk kell nekünk is. Segítsük egymást. És ha már mindenképp kezet akarunk rázni... Tegyük azt segítségnyújtási szándékkal... Mert aki kocsiba vagy motorra ül, egyetlen közös célért tesszük!

Eljutni A-ból B-be... Épen, egészségesen.

És ez a cél csak EGYÜTT valósulhat meg!

THNX.

Szólj hozzá