Minden nagyon gyorsan ment... Még fel sem tudtam fogni teljesen mi történt, már ott voltam a röntgenben. Na de vissza az időben...

A mentőbe belépve leültettek. Elmondta a mentős, hogy mennyire jó hogy vannak motorosok akikkel a baleset után így lehet kommunikálni. Megnézte a lépcsőzetes elrendezésű csuklómat... "Ugye csak helyre kell tenni?" Kérdeztem én. Legbelül már én is tudtam a látványból, hogy gáz van... Eltört... A mentős megnyomkodta, én mozgattam az ujjaimat, bizonygatva hogy nincs nagy baj... De nem győztem meg...

Elindultunk, és valahol az út első negyedében éreztem hogy valami nem gömbölyű...

"Elfeküdhetnék? Szerintem el fogok ájulni..."

A periférikus látásom megszűnik lassan, és a hallásom is tompul. A gyomrom émelyeg... Elfektetett, és mintha ablakot nyitottak volna... Aki volt már ilyen helyzetben, biztosan tudja milyen frissítőleg hat:)

Na de! mivel ez bekerült a naplóba, onnantól kezdve hordágyon tologattak mindenhova... Lábra szerettem volna állni, sétálni... De már nem volt lehetőségem rá...

Szóval röntgen után egyértelmű lett: a csuklóm szilánkosan tört... Az ügyeletes doki -bár nem kértem, még dübörgött bennem az adrenalin a kezem miatt -adott fájdalomcsillapítót... A kezemet az ujjaimnál fogva fellógatták egy ruhafogasba transzformált infúziós állványra. Mikor elmondtam hogy nekem a biliárdhoz nagy szükségem van rá hogy teljes értékű legyen a csuklóm, kitapogatta a szilánkosan levált részt, visszanyomta a helyére, és rágipszeltek..., annyit mondott, megtesznek mindent... Na ez betett... Készítettek még egy röntgent, hogy ezzel a mechanikus behatással helyén tudják e tartani a csontokat... De nem... Mire kitoltak, már jelezték hogy kész is a műtő... Felkészültem???

WTF??? Épp hogy a feleségem kezébe nyomtam a jeggyűrűt, már egy "új" helyen találtam magam.

A váróban -Mátrix senkiföldje... megvan? -ellepett az üresség. Végigvettem mindent. Mi hogyan történt. Hogy csinálhattam ekkora hülyeséget... Hogyan kerülhettem volna el? Hogyan kellett volna esnem? Hogy fogja a párom tálalni a gyerekeknek, hogy Apa nem lesz este otthon... Aggódni fognak... Mekkora hülye vagyok!!! Én a "nagy motoros"... Savaztam az orvosokat, az ellátást... És most? Ott a csendben megszállt a lassú szégyenérzet. Az egész helyzet miatt. Az írásaim miatt... Senki más nem tudta... De én igen... Aztán jött az aneztes, hogy mégis milyen módon műtsenek... Altatva, vagy érzéstelenítve... Bár az érzéstelenítés kellemetlen lehet... Vezeklésként a hónaljba szánt fecskendőt választottam... Az volt a minimum.

Az előkészítőben már ment a diskurzus. Beszélgettünk, hiszen nekem jeleznem is kellett, hogy hol is érzem a szúrást meg a bizsergést... 12 mg a maxi adag amit beletolhattak a kezembe... 8-nál még mindig nem ott szúrt a kézfej ahol kellett volna... 12 mg lidokain... Műtő... "Csak jó lesz..."

Bent a doki mosolyog... Mindenki mosolyog... Engem megindított... Takarókat hoztak, paravánnak meg terítéknek. Kéz kifeszít, és a doki jön a szikével... Csak úgy spontán végighúzta az ujját a vágás helyén, mire én viccesen odaszóltam: Ezt azért még éreztem...

Szike letesz, egymásra néznek az aneztessel: Akkor altatunk...

OFF

Koraeste tértem magamhoz... A torkom fájt...  tudjuk milyen a mélyaltatás... Negatív hozománya a torokfájás, a fejfájás, a csillapíthatatlan szomjuság... és az instabil állapot... fos közérzet.

A jobb csuklóm sem volt százas, de nem volt törve. Zúzódás viszont abban is volt... A fintor az egészben az volt, hogy egészen a magamhoz térésemig a jobb csuklómmal semmi gondom nem volt. Mire felébredtem már jobban fájt  mint a műtét előtt:) Az első problémám ebből, úgy este 8-9 körül keletkezett... Elvégezni az ügyes bajos vízügyeket... Az egyik kéz alapból OFF, a másik pedig kurvára fáj, és nem tudok szorítani... Vagy ágytál, vagy feltalálom magam... Ha kell, könyökkel! De megoldom...

Az első sikert követte az első zuhany... Még ki sem léptem a budiból, már éreztem hogy elfog a fejfájás, a hányinger, a szédülés, és az általános rosszullét... Az ágy előtt befordultam, és belezuhantam farral... Gipszes kezemet magam elé tartva hogy véletlenül se támaszkodjak rá... És HOPP! Ahogy lendültem hátra, az meg lendült fel... S ami egyszer fenn,...

Oly sebességgel érkezett arcomhoz a közel  15 kg-os tehetetlen tömeg, hogy orrbagyűrtem magam, és azzal bele is zuhantam az álomba... 1st KO.

Igen... A kezemből semmit sem éreztem... Erre az egész rosszullétre még az éhségem is rátett egy lapáttal, gondoltam... Ezért is kértem harapnivalót... Újabb hálás kézösszetétel a Nővérnek... Kézcsók és földighajlás:)

Nem segített sokat a rosszulléten és a fejfájáson. Ellenben döntöttem magamba a vizet és a teát. 10-15 alkalommal voltam éjjel könnyíteni a víznyomáson... A tapasztalat az volt, hogy kb 30-45 másodpercig (eddig számoltam) tudtam talpon lenni, az émelygés-szédülés-fejfájás nélkül. Ebbe kellett beleférnie a vízügynek, a kézmosásnak, vízivásnak... És persze a technikás gatyarángatásnak... Le és fel... A sietség vége pedig mindig ugyanaz lett: Bezuhantam az ágyba, vállamat reflexből megemeltem, és a 15 kg-nyi tehetetlen tömeg jött, és jóccakát.

Reggel vizit, gyógytornász, és egy tépőzáras gipsz, amiben fémlap adja a merevítést... Tiszta póló fel... Először a gipszelt kezet bújtatjuk az ujjba... Szuperül ment, amíg át nem bújt a könyököm az ujján... Utána viszont a fejemre zuhant az alkarom... Persze hogy a fém merevítővel... A balesetben nem szereztem ennyi ütést b@zz... A gyógytori meg csak annyit mondott: Há tartsa meg a kezét! Azért mer gipszbe van, még nem béna!

DE! B@szki!

Még aznap hazaengedtek. Drága Dokim türelmesen felvázolta hogy s miként illesztette össze a csontokat, hova kerültek a csavarok. És megnyugtatott, hogy anatómiailag nem lesz, nem lehet akadálya annak, hogy használni tudjam a csuklómat rendesen, de kelleni fog a gyógytorna.

Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy így úsztam meg a dolgot. És olyan emberekkel körülvéve...

Hazatérésemkor még nem nyitottam garázst... Az autó felkavaró volt:) Másnap jött a feketeleves.