79-es évjáratú vagyok. Még abban a korban nőttem fel, amikor az ETZ és az MZ csodaszámba ment. Motorosokat az autópályán láthattál, 80%-ban külföldi rendszámmal. Az ismert gyártók az arany/ezüst dombornyomott betűkkel és logókkal vértezték fel acélgépezetüket: Honda, Suzuki, Kawasaki, Harley... BMW... De a Harley... Ő volt a Rolls Royce a vasak közt...

Ebben az időben tizen éves fejjel vadul integettem a sztrádán végigmorgó motorosoknak az autóból, mert varázslatos volt a világ... Vonzott valami feléjük... Szabadság? Tudom is én... "kishülye" voltam csak:) Amit tudtam... vagy azt hittem tudom a motorosokról, az mind a filmekből maradt meg:)

S ahogy nőttem, a motorosok egyszer csak ott voltak a házunk előtt... S én, a cseperedő kissrác, egyre többet néztem ahogy a bátyám éjt nappallá téve bütyköl. Ütött kopott vasakból álmodott meg és varázsolt újjá olyan motorokat, amiket előtte pár évvel az utcán stipistopiztunk. S úgy hiszem, tartom, hogy az a fajta varázs volt az, ami igazán összefűzte a motorost a motorral...

Mert csak úgy jött össze egy nagyobb túra, ha össze is tudtad rakni a vasat az indulásra:)

Sosem felejtem el azt az áhitatot, amikor 4-5 egyenbőrkabátos srác, a legkülönfélébb paripákkal álltak be az udvarba, és csoportosultak a tesóm vasa köré, mert valami nem smakkolt... Nem mentek el nélküle, nem hagyták ott, pedig már Ő is feladta kicsit... De ott voltak... Bőrszerkóban, nyáron, atlétáig vetkőzve, röhögve babráltak... Majd pár óra elteltével mindannyian kigurultak... Bőrdzsekiben, egyforma mintázatban...

Számomra, a mai napig ez szimbolizálja a motorozást, a Motoros létet:) Úgy nőttem fel, hogy ezt az életérzést láttam, tapasztaltam. Hajnali duruzsolás és dörmögés az udvaron, a pirkadat előtti sötétségben, ahogy a nagyobb túrákra készültek. Szisztematikusan hízott a csapat, ahogy megálltak az újabb és újabb lovasért, mielőtt megkezdték a gurulást a határon túli célok felé:)

Mindig azzal baktattam vissza a szobába, hogy "majd ha lesz nekem is ilyen vasam, én is megyek..." 

Ám szépen lassan mai fejjel már úgy hiszem, hogy ehhez a feelinghez más is kell talán. Nem elég a motor:) Kell az is, hogy valaki érted menjen... Vagy Te elmenj valakiért. A közösség... No meg az az adottság, hogy lelket tudj lehelni egy befulladt vasba, és értsd a mikéntjét. Sajnos a műszaki adottság is híján van, nem mellesleg a mai kor szülte motorok nem igen mozdulnak meg a bonyolultabbnál bonyolultabb központi vezérlőegységek nélkül, amihez már nem is műszaki affinitás kell, hanem hogy a "Mátrix" része légy�

A közösség amit említettem, nekem életemben egyszer adatott meg, 1 egész napra... De úgy gondolom, "motoros" életem legjobb napja volt:)

Ez volt az "50-es Robogósok Klubja"! De ezt majd egy következő kávé... vagy rum mellett:)