Mindenkinek szép napot!

Hazahoztam tegnap a vasat. A kezdeti meglepetések és furcsaságok, szépen lassan beleolvadtak abba a mosolyba, amit arcom vett fel a második 100 km-en. Sosem volt Kawasakim, csak emlékeim voltak a négyhengeres CBF hangjáról... De ez a Z900 úgy tiporta szét azokat az emlékfoszlányokat is, mintha sose lettek volna. Élmény volt...

Persze az újdonság varásza... Igen, ezt sokáig fogom hallgatni. Mert sokáig meg lesz ez a feeling, ebben biztos vagyok. Régóta kerestem ezt a motort... Ami ennyire retro, és marad mégis modern. Motorozható, de nem divatbogár. Egyszerűen jól esik a szépérzéknek, legeltetni rajta szemünket... Mert klasszikus. És egy kicsit idézi a gyermekkort...

Emlékszem, mikor kisfiúként bulgária tengerpartjáin nyaralva, néha néha elsuhant mellettünk egy egy nagy vas... Csak dobáltuk egymás után a szavakat, nem sok jelentést és technikát sejtve mögötte: Aszta! egy Honda!!! Aszta egy Kava!!!:) Ha pedig mázlink volt, találtunk parkoló, éppen szusszanó gépezeteket is... És emlékszem azokra a hatalmasnak tűnő tárcsákra, ámulatba ejtő "csillagküllős" felnikre... A napfényben vakítóan csillogó dombor márkanevekre... És csak kóboroltuk körbe körbe a gépeket... Lestoppoltuk ki kié... És vártuk hogy jöjjön a gazdája, és beindítsa... Hogy eldőljön a nagy párharc, melyikünk stipistopizott jobban:)

Hogy miért idéztem most fel mindezt?:)

Mert amikor kijöttem a kávézóból, és láttam ahogy két kissrác körbe körbe járkálja és hevesen magyarázzák hogy ez nem régi ez új, de csak úgy nézki mintha régi lenne... De csak úgy néz ki mintha új lenne... Eszembe jutott...

Ott álltam harmadikként, eszembe jutva a kép amikor csak egy hiú ábrándnak tűnt hogy felülhessek egy ilyen szörnyre... Velük néztem messziről a "kavát:)" Majd mikor elmentek, odaosontam, és szívemben egy könnyes mosollyal végiggondoltam, hogy az álmok mindig valóra válnak... Csak hajlamosak vagyunk elfeldeni, hogy kiskölyökként mik is voltak azok...

Köszönöm srácok az emlékeztetőt:) És igen. Talán emiatt is, én ezeken a vasakon érzem jól magam... Mert ezekben a formákban még ott van a régi korok szelleme is. Az együtt motorozás élménye.

Akik a Z1-et, vagy a CB-ket nem azért tartották mert gyakorlati haszna volt... Hanem mert az volt ami... És akik rajtuk ültek lovasok, azok voltak, akik... Motorok, és Motorosok!

Mi pedig Őket kerestük... Vadul integettünk autóból, vonatról, a kompon... És olyanok akartunk lenni... Vagy legalább hasonlóak:)