Kint ülök... Este van, szivar a kezemben és azon töprengek vajon mi a fene történik... Nem teljesen kerek minden...

Tegnap ugyanis motorral mentem egy vidéki útra. Ám hazafele valami egészen váratlan "fordulat" következett. Nem is volt időm végiggondolni, csak csináltam.

Ahogy elindultam az autópálya felé, hogy hazafelé vegyem az irányt, egyszercsak megéreztem. Magam előtt láttam az Öreg vigyorgó arcát, ahogy azt mondja: Fordulj meg.

Ismertem azt az utat is. Ami a pálya mellett vezet haza. Nincs benne semmi új -gondoltam.

Most mégis a szivarom mellett ülök és pislogok.

Közben hallom ahogy Merlin is bedörög. Már ugrál a szemöldöke.  Én meg össze vagyok zavarodva.

-Nem gondoltam volna sose hogy éppen Rose nyergében fog szöget ütni a fejembe a gondolat, hogy "Mi a frászt keresek itt?!" Ezer más helyzet és esemény adódott az elmúlt napokban, amikor azt gondoltam volna: ez jogos kérdés. Tényleg! Ezt akarom??? De nem! Épp amikor minden kerek kellene hogy legyen, mégis...

-Hé hé! -emelte kezét nyugtatólag. -Ne gondold hogy ez rossz dolog! -majd kicsit visszavett. Úgy folytatta -De azt sem szabad gondolnod hogy az utazás mindig vigyorral teli. Rose csak eszköz. Mindenkinek más ez az eszköz.

-De még azon is elgondolkodtam hogy mi a fenéért ülök nyeregbe. Hova tartok? Miért motorozok? Ez nem jó. Sőt. Piszok rossz...

-Gabe! -szólt halkan -Elindultál... Megfordultál. Bíztál bennem. Cserébe megláthattad ki is lakozik odabenn. Ki szüli a kétségeket, ki táplálja a félelmeinket, honnan ered az "Úgysem sikerül".

-Még Téged is szem elől tévesztettelek. Magamra maradtam.

-S én ezért választottam ismerős útvonalat. Ugye nem gondoltad hogy Te olyan superman vagy, akinek elsőre sikerülni fog? -és persze vigyorgott -Ha el is veszítesz, legyen előtted egy cél, ami felé hajthatsz. S azt hiszem ez a cél kellett is ahhoz hogy a fókuszt elvond kétkedő részedről. Hát ezért...

Néztem a füstöt, belekortyoltam a kávémba. Valahogy nem jött az átütő felismerés, az a fajta megkönnyebbülés, amit vágytam. Csak egy kérdés...

-Akkor számíthatok rá máskor is igaz?

Majd mégis átvillant egy gondolat bennem: -Ha ez az egész ismerős útvonalon történt meg... Igazából teljesen mindegy merre haladunk... 

-Nem a helyszín a lényeg... Pontosan. Hanem az, hogy "mit látsz meg út közben" -mondta mosolyogva. Idézte fel azt a beszélgetést... Fura volt, ahogy saját szavaim csengetk vissza. Milyen bölcs tudok lenni!
-Azt hiszem túl van misztifikálva az Út, és az Úton levés mint tanulási folyamat. Legalábbis ahogy most itt ülök Veled, és újraveszem ezt az egészet, nagyon is ez az érzésem. A "Találd meg Önmagad" valahogy sokkal könnyebben eltéríti az embert mint azt gondolom.
Nem szólt semmit. Lassan felemelte a kezeit, tenyereit egymással szembe fordította, majd összeütötte... Lassan. Egymás után... -Mi a fene ez?
Széles vigyor ült ki az arcára: -Még sosem tapsoltak meg?
Elnevettem magam.

Előkotorta pipáját, és amíg előkészítette, töltötte és tömködte, folytatta. Én élvezettel merültem bele a jelenetbe amit nyújtott: -Csúnya dolog. De hatalmas üzlet rejlik ebben a kijelentésedben, amit úton útfélen meglovagolnak a "spirituális vezetők". Nagyon jó különféle dolgokat kitalálni, és eszmékkel körbeépíteni azokat, tanfolyamokat, és hangzatos nevű termékeket eladva... holott az út mindig és mindenkinek adva van. Minden egyes pillanatban. Persze olykor ki kell lépni a mederből, és más megvilágításból szemlélni a dolgokat. Ám erről már beszélgettünk ha jól emlékszem. Javíts ki ha tévedek. Ami Veled, Velünk történik, abszolút nem különleges. Bárkinek bárhol lehetősége van ilyenfajta kalandra. Ha van benne hajlandóság a belső utazásra. S ahogy mondtad Barátom: A nagy varázslatok sohasem kívül történnek meg. -azzal eltette a szerszámokat, és beletolta a tüzet a pipába. Pöfékelni kezdett.
-Tudod Merlin, ezért a kijelentésedért sokan betámadnának. Hogy nincs igazad. Vagy nincs igazunk.
Széttárta karjait -S ki dönti el Gabe hogy mi az igazság? -szólt nevetve -Bárki mondhatja hogy ez az egész nem igaz. De számodra épp oly igaz, mint az álmok, a vágyak, és az illúzióid. Nemde? "Én erre képtelen vagyok" kijelentések húzódnak meg minden kétkedés mögött, de ezt te már pontosan tudod, hisz láttad, tapasztaltad. Az igazság mindenkinek odabenn létezik. Hiszen ahány lélek, annyiféle képpen lehet a világot észlelni. Ki ebben hisz, ki amabban. S eme szűrőn keresztül értelmez mindent.

Csönd lett. Hallgattuk a madarak csicsergését, néha egy egy kis denevér belerebbent az idilbe. Igyekeztem sorba rakni a szavait. S azon kezdtem tűnődni, hogy ilyen mély és gondolatébresztő beszélgetésekben nagyon nagyon régóta nem volt részem. Örültem... S legbelül azt kívántam, bárcsak ne érne véget az este... Mennyi kérdés... S mennyi válasz lehet még az Öregben, amelyek nem kaptak megfelelő kérdést... Mosolyogva felém pillantott, és kacsintott egyet, de nem szólt. Nevezzük léleknek, szellemnek, oly mindegy. Hálával telt el.
-Miért van az hogy olykor ezt az egészet elfeledem, és a mindennapi gondok felülírják az élményeket?
-Mert világod túlságosan fizikai síkra épült. Ez sokkal összetettebb mint azt el tudnám mondani pár mondatban. A rövid válasz az, hogy túlságosan átformáltátok már a fizikai valóságotokat is. Olyan dolgok lettek fontosak, amiknek meg kellett volna maradnia az eszköz síkján. Túlzottan kötődsz dolgokhoz. Bár ez még nem okozza a hullámokat, ám a Test-Lélek-Szellem egyensúlya megborult. S nem igazán tudod még hogy mikor melyiknek kell több energiát adni. Egyik sem fontosabb a másiknál. De mindegyik lényeges... Nem érted igaz?
Mosolyogva ingattam a fejem. Velem mosolygott Ő is.
-Ha minden egyes pillanatot annak a tudatában élsz meg hogy Úton vagy... Vajon akkor is olyan erővel törnek rád a hullámok? Nézz meg egy stresszes pillanatot a napjaidból. És nézd meg hogy eszedbe jutott e egyszer is, hogy ez az utad egy pontja... Amikor épp szálka ment az "elmédbe".
-Olyankor eszembe sem jut az utazás. Az hogy Utazó vagyok... Hogy Utazók vagyunk. Akkor kommunikálni kell, szervezni, és problémát megoldani. Akkor nem lehet lelkizni.
Hatalmasat csattant ahogy a tenyerét összecsapta: -Éppen erről beszélek. Külön választod a kettőt. Pedig a napjaid az Utad egyes pontjai, pillanatai. Keréknyomok, kanyarok, útjelzők... Nem kezelheted  külön.

Éreztem ahogy a fejem kezd megtelni. -Bocsáss meg, de nem értem. Vagyis értem, de nem tudom...
-Mit nem tudsz?
Még a megfelelő, kifejező szó sem jutott eszembe... Értelmezni? Magaménak tudni? Lelkembe építeni?
Arcára egy tanító megértő türelme ült ki: -Ezért nem működik még. S hidd el, idővel működni fog. 
-Ha azt mondod! -mondtam beletörődve. Nevetett, hátradőlt a székben, és újra a csendbe merülve pöfékeltünk. Néztem az esti fényeket. S tudtam hogy a búcsú pillanata is közel van...
Majd hirtelen az egészet felforgatta egyetlen mondattal: -S még egy dolgot nem szabad elfelejteni az utazással kapcsolatban.
-Mi volna az Merlin?
-Hogy a családodat ne hagyd hátra! Ez a legnagyobb csapda. Amiről sosem beszél senki. Hogy Hazaérve, mindig legyen meséd a gyerekeidnek, a feleségednek! Legyél bárhol. Ehhez sosem lehet késő. Sosem lehetsz fáradt. Mert hidd el nekem barátom... Nagyon könnyű elveszíteni Őket... Éppen akkor amikor azt hiszed hogy megtaláltad a lényeget. Kérlek, ezt sose feledd el Gabe. Mert a nem létező botommal verek végig rajtad! -s jelképesen a tenyerében lévő levegőre mutatott, amiben akár lehetett is volna valami...

Egy Mágus bot:)