Fröcsög a csapból a korona, a karantén, a házi praktikák celebektől, meg influenszerektől. A netet elöntötte a híráradat, és mindenki q...va okos lett...

Ebben a helyzetben döbbentem rá, hogy én sem voltam jobb a deákné vásznánál anno... Itthon ülünk este, hétvégén, délután... Barátokkal Viberen és telefonon értekezünk. Nagyszülőket is csak kamerán keresztül látunk. Talán túltoljuk, de mi ezt gondoljuk a felelős viselkedésről... Vagy csak az információkat értelmezzük rosszul? Mindegy. Volt, van idő gondolkodni.

Ebben az aktuális helyzetben még több idő volt a netet bújni, és számot vetni arról, hogyan is működtem eddig. Vajon én jól csinálom? Jól csináltam???

Francokat. Épp úgy beleálltam a témákba mint mások, csak hogy címlapos legyek. Az embert (főleg az átlagembert) megrészegíti a nagy olvasottsági szám. Ez minden blogger és amatőr poszter számára egy felfokozott pillanat... Amíg az írás hiteles, és nem ez a célja, minden jó... De amikor a poszt írásakor már tudod hogy a téma kikerül, és vihart ver, ott kisiklik a dolog... A cél már nem az írás maga, hanem a nagy nyilvánosság... És ez bizony befolyásolja a tartalmat, befolyásolt engem.

Azután pedig jöhet a pillogás ha olyan mértékű savazás érkezik, ami után kapkodod a levegőt. Bevallom, sok fejtörést okozott, hogy mégis hogyan jutottam odáig... Ma már visszaolvasva az egészet, ismerve a kontextust, érthetőbb a dolog. Változtatni kell.

Ezért döntöttem úgy nem rég, hogy leveszem a reklámokat, és bezárom a lehetőségét a nyilvános posztoknak. Hogy a kísértés se legyen meg, hogy újra beleszállok olyan témákba, amikről tudom hogy beizzítják a számlálókat. De azután jött a koronavírus. A gondolatok pedig csak jöttek és jöttek...

Nincs cél. Nem fogok adatokba mélyen belemászni, és újabb kattintásvadász címekkel olvasottságot generálni. Csak kiírom magamból a gondolatokat, és megpróbálok visszatérni a régi kerékvágásba, polcra téve a túlzott okoskodást.

El kell hagyni a clickbait gyanús posztokat, témákat, amelyekkel amúgy is tele van, vagy lesz a net.

Úgy látom, sokakat elvitt a reklámfelület illetve az ebből adódó bevétel, éppen úgy ahogy engem is az olvasottság. A problémát pedig ebben látom: Adva van egy nagyon komoly téma, amire amúgy is könnyen rácuppannak az emberek... Nem nehéz ezekkel a kulcsszavakkal olvasási számot generálni... Ez pedig olykor olykor bemérgezi a minőségi -gondolat ébresztő -tartalmakat. Főleg hogy a készítő néha bele sem gondol, hogy éppen megfélemlít e vagy sem.

És itt van egy nagyon fontos kérdés: A közléskényszer és a hasznosság vékony egyensúlya... Mert vannak hírek, és tények amik abban az adott pillanatban sokat nem használnak az átlagembernek, ám árthatnak ha felesleges félelmet generál... A legjobb példa ezekre a FB csoportok... Boldog boldogtalan posztolt üres polcokat a boltokból... Majd valaki megkérdezte, hogy evés után senki sem megy sz@rni???

Na erre másnapra rohamosan kezdett fogyni a rötyipapír. Gratula!

Most, itt, nem a pánikkeltés és felesleges okoskodás ideje van. Hanem az összefogásé. Ha nem tudsz mást csak röhögni a másik baján, a haverjaiddal a parkban f@szt méregetve röhögni este 11-kor kijárási korlátozás idején, inkább gondolkodj el rajta, mégis miben tudnál egy kicsit hozzátenni a jobb közérzethez.

Mindenki feszültebb az átlagnál. Hiszen nem csak az egészségünk miatt aggódunk, de a pénztárcánk miatt is. Baromi jó lenne kicsit toleránsabbnak lenni.

Ha látom hogy mögöttem még 10-en állnak sorba, nem vásárolok 45 kg húst, csak azért mert az én pénztárcámba belefér... Persze kivétel ha kifőzdéd van, ezesetben köszönjük a törődést!

Elgondolkodtató hogy vajon mennyire tudunk a hátunk mögött álló ember fejével gondolkodni... Ha csak 4 doboz tej van a polcon, eszünkbe jut e abban a pillanatban, hogy talán éppen előle vesszük el azt a plusz 1-et, amit beszuszakolunk a kosárba, csak hogy otthon legyen tarcsiba...

Másként kellene viselkednünk. Máshogyan egymáshoz hozzáállni. De erről már eccer írtam... Csak nem volt égető a probléma.

De talán eljön az idő amikor bátorító és motiváló tartalmakat generálunk. Hogyha már itt van ez a rohadt virnya, legalább a jobbik énünket adjuk, és nem félelemből cselekszünk és reagálunk másokra. Ne játszmázzunk és kontrázzunk rá másokra hogy az igazunkat nyomjuk le mások torkán.