Az Út...
Még Vasárnap délután meglátogatott... Nem beszéltünk hosszan. Én éppen azon tűnődtem, hogy most a fulladásos roham után jó volna gurulni. De valahogy semmit sem találtam jónak.
Ő leült, és pár perc nyugalmiállapotban való sóhajtozás után...
-Tudod már merre mész?
-Nem. Csak azt tudom hogy jó volna egy túra.
-Látod? Nem is olyan egyszerű elindulni.
-Sosem mondtam hogy egyszerű... nem akarok egyedül menni. Ezért nehéz...
-Még mindig nem hiszed el igaz? Hogy Veled tartok. Pedig mennyi mindent tudhatsz a hátad mögött. De cél nélkül elindulni... még mindig nem megy... Látom ahogy keresel a fejedben utakat és helyeket ahova elmehetnél...
-Nehéz Veled úgy kommunikálni hogy mindent tudsz még azelőtt hogy kimondaná az ember.
Csak mosolygott.
-Ugye tudod hogy amint olyan cél felé indulsz el amely már bevillant, lemondtál arról amire hívlak Téged.
-Azért nem árt ha az ember olyan helyen motorozik ahol szép a táj, és van látnivaló... -megint egy hátbaverés... már fel sem rezdülök.
-A fene a komfortos kis világodba! Mondok valamit! Tűzz ki egy napot! Egy napot, amikor reggel felkelsz, és csak annyit teszel hogy felülsz a vasra. Nem kell többet tenned. Csak felülsz...
-És? -Vágtam közbe.
-A többit bízd rám. Menni fog?
-Rendben. Talán menni fog...
-Ki mondta: "nem az a lényeg hogy merre mégy, hanem az hogy mit látsz meg az úton!?"
Hátradőlt, pipájából füstöt varázsolt elő...
-Mára már az országot be kellett volna járnod Rose-zal. Jól emlékszem eme tervedre Pajtás?
-Igen. Jól emlékszel Öreg.
-Mondhatsz akármit Gabe. Ugyan ez a kaland csak szimbolikus lenne. De a lényegen nem változtat. Útra kelni minden előzetes informálódás nélkül. Ez a célom...
-De miért? Mire akarsz rávezetni?
-Jaj Gabe! Miért kell mindig mindent tudni? Kérdésekkel bombázol. Bízol bennem? Ennyire egyszerű a kérdés.
-Bízom benned, persze.
Felvonta szemöldökét... -Nos? Ebben a pillanatban ezt látom legkevésbé! -mosolygott.
Csak ültem és néztem magam elé. Igaza volt, mint mindig. De legbelül valahogy nem éreztem hogy ez vezetne bárhova is... és amint a gondolat bevillant, nagyot nevetett. -Éppen erről beszélek... Hagyd már abba hogy fejben játszod le a dolgokat! Ez nem sakkjátszma! Legyél spontán. Ennyi.
-Spontán...
-Spontán. Igen.
-És mikor? Mennyi időt kell terveznem rá?
Kár volt. Megint felhúzta a szemöldökét, és könyörgőm nézett az égre. -Komoly? Még mindig tervezni akarod? Csak mondd meg a Feleségednek hogy Velem mész motorozni. Ha tudod az időt, tudod meddig tart. S így már korlátokat is szabsz. Komolyan mondom, nehéz Veled!
Együtt nevettünk. -Ezt eddig is tudhattad volna! -vágtam rá vigyorogva.
-Azért érzem hogy kezd pislákolni benned a tűz, örülök. Csak lásd meg odabenn azt a részed ami elhozott idáig. S hidd el, számolni fogod a napokat.
-Mégis mire utalsz?
Hosszan pöfékelt, hogy a parázs beizzon a pipában. -A Vándorra Gabe. Lelked ama részére, amiben még ott él a Vándor... az Utazó.
-Nem tervezek újabb utazást most.
-Ó, az csak a kezdet volt. Az igazi utazás csak most kezdődik el. Tanulni szerettél volna. Az Égi Motorosok körébe lépni. Épp most nyújtom át Neked a meghívót Barátom. Na mit mondasz?
Hátradőldtem, beleszívtam a szivarba. Szavai szívmelengetők voltak, de volt bennem félsz is... és inkább ez lepett meg. Sokszor mentem már motorozni a hajnali nappal kelve, és amikor épp bekattantam. Néha meg is találtam Őt út közben. De ez más... Valahogy legbelül éreztem.
-Veled tartok Öreg. -mondtam nem túl határozottan.
-Nos, kezdetnek ez is megteszi Barátom.
-Nos, kezdetnek ez is megteszi Barátom.
Széles vigyor jelent meg arcán.
-Remek. Csak arra kérlek, ne gondolkozz az utazásunkon. Ne nézegess helyeket, sem pedig útvonalakat. Mi majd vezetünk.
Belém fagyott a szó... "Mi"?!
-Hogy érted hogy Mi? Kik?
-Mindent a maga idejében. Te csak arra figyelj, hogy ne tévessz szem elől minket. -kacsintott egyet. Amitől persze felállt a hátamon a szőr.
-Akkor ezt megbeszéltük.
-Mégis mikor? Mármint mikor indulunk?
-Tudni fogod. Addig is! Ne agyalj. -Térdemre csapott ahogy szokott, és már készülődött is. Nem nyújtotta a búcsút. Csak elviharzott...
Én pedig azon tűnődtem, hogy mi a fene volt ez... mire bólintottam? De akárhogyan is lesz... Rose ott lesz.
