Talán erre a hirdetésre még emlékszik az a 12-16 srác, akikkel elindult rövid, de velős útjára egy robogós csapat:) De hol is kezdjem hogy szépen sorjában haladjunk:)

A motoros létemet egy -robogóval - Malaguti FireFox F15-tel kezdtem még a 90-es évek végén. A leghosszabb út amit megtettem vele, az a fonyódi parti nyaralóövezet volt. Imádtam azt is, és szinte minden irányban elmotoroztam vele, csak úgy. Társaság híján a budaörsi úti Malaguti szalonba jártam vissza a Barbiékhoz:) Ott, egy beszélgetés kapcsán pattant ki a fejemből egy Klubnak az ötlete.

Annyira komolyan vettem a dolgot, hogy a saját kézzel rajzolt, megálmodott "grafika" alapján azonnal csináltattam is pecsétet:)

Amire kútfőből emlékszem:

Eléggé elnagyolt, a sisak felett régi stílusú gót betűkkel díszelgett az "50-es robogósok Klubja" felirat:) Amit persze sehol sem használtam. Bárkit szívesen láttunk, akinek nem rendszámos gépe volt. Egy nyári napon pedig balatoni gurulást hírdettünk "H"-val együtt, amire szép számmal 12-en jöttek el:) Ha még jól rémlik, a Hősök terén volt a gyülekező. Ma már a 12 fő nem egy nagy szám, tudom. De akkoriban, facebook és minden egyéb fórum nélkül, hidd el bulis szám volt. Főleg hogy a szélrózsa minden irányából jöttek a srácok.

Szép volt, jó volt. Egészen addig míg a hazafelé vezető úton be nem ütött a szar. Szó szerint. Valahol "Lepsénynél még megvót"... Szoktam mondani a gyerekeknek a mai napig, de csak én tudom mit jelent...

Történt ugyanis, hogy a jó kis Honda X8R robim hazafelé megadta magát, és a kerámiabetétes (tuningra szánt) görgők a röpsúlyos rendszerben, megégtek... A gumiburkolat qrvára ráégett a súlyokra és a házra is, aminek 50-60%-os teljesítményromlás lett a következménye...

Lepsénynél egyszercsak láttam amint a szeretett Klubtagjaim tűnnek el a távolban mint a pxcsa. Én pedig 30-40-nel izzadva szenvedek a 7-esen. Sírva kívántam vissza a Malagutimat... De ez volt akkor, egy döntés. Beszxxxptam.

H volt az egyetlen aki visszavette a tempót, és együtt beügettünk Bp-re. Úgy rémlik az érdi emelkedőn FrédiBéni módra ment a cucc, azt már nem bírta szegénykém:) Ott hamvába halt a dolog, nem volt kedvem tovább foglalkozni egy olyan csapattal, akik ennyire le sem szarták hogy mi van velünk ott hátul... Talán egy-két srác kérdezte merre lehetünk, amire az volt a reakció, hogy "Há Lepsényné még megvót".

Ez volt az egyetlen igazi "motoros" élményem, ami csak és kizárólag az élményről szólt, nem a száguldásról. Ebéd után kifeküdtünk a szabadstrandra... Voltak akik fürödtek, mi néhányan pedig a mociknak (legyünk autentikusak: ezek robogók voltak, kis vakarékok, egytől egyig:)) dőlve füstöltünk, és beszélgettünk... Imádtam... Úgy volt jó.

Ahogy azt megszokhatjátok tőlem, igyekszem nagyon őszinte lenni... És ha jobban belegondolok, sokáig ezt kerestem. Sőt, hittem is benne hogy ez megvalósítható újra. Na nem robogós klubként, de tudok még találni egy két olyan embert, akik hasonló képpen gondolkodnak... Szépen lassan kellett rájönnöm hogy a nagymotorosok világa, nem ez a világ... Itt baromi kevés a WildHog... Itt mindenki "pengébb" nálam.

Nekem pedig elment a kedvem az egésztől. Inkább ha tehetem akkor melóban is őt használom, és ha ingázok Pest és Földvár közt, akkor kanyarintok néha egy kis közbeeső állomást. Olyan ez mint a fesztiválozás volt egykor... 2 éven keresztül jártam a szigetre... S az utsó alkalom egy rövid összeveszés miatt alakult úgy, hogy magam maradtam. 

Az utolsó estémen az utolsó ezresemmel, és pohár sörömmel nyúltam el az út kellős közepén... Csak elképzeltem hogy megállítom a pillanatot. 

Arra lettem figyelmes, hogy a közben üresbe váltott sörös poharamban pénz csörög, mellettem pedig egy punk pár ül, és dumálnak... 

Számomra a motorozás pont ilyen:) Egy fesztivál... 

Ahol tetszik megállok, elfekszek egy kicsit a vas árnyékában, és csak úgy vagyok. De ezt már sokszor írtam:)

Egy képpel zárom mai röffenetem nektek...

Még a Firefox-szal mentem le Fonyódra, amikor egy osztrák 4 tagú motoros csapatot értem be Siófoknál. Akkor sem szerettem a divatot, úgyhogy a csomagtartómat egy tevebőr hátizsák alkotta, amit egy valahonnan guberált kis szőrös kecske bőrrel takartam le eső ellen. Az egész batyut, egy igazán feltűnő, piros gumipókcsoportosulással sikerült csak helyén bírnom, merthogy a FireFox-ot nem túrára tervezték:) Rajtam bakancs volt és a megörökölt bőrdzseki amit a bátyám kinőtt. Ez az összkép annyira elnyerhette az osztrák Harley-s csapatomnak a tetszését, hogy képesek voltak bevárni, és Zamárdiig velem gurulni.

Épp hogy karcoltam a 20-as éveimet, gondolhatjátok milyen élmény volt:) A lámpáknál helyet hagytak nekem, de nem ám hátul:) Intettek hogy álljak közéjük az első sorba. A kettő hátsó között araszoltam végig előre:) Mikor elváltak útjaink, az utolsó motorról a hölgy, hátranyújtotta kezét, mintha húznának még egy kicsit magukkal:) 

Hát ilyen is volt:)