Ahogy az tőlem megszokható, nem csak a technikai oldalról lesz szó, annak ellenére, hogy technokratának tartom magam, valamennyire:)

Hanem úgy unblock a Go Pro felhasználásáról, és arról, hogy hol és mire használható.

Tartottam tőle, hogyha megveszem, a motorozásig fenn fog porosodni a polcon, és eszembe sem jut levenni. Felesleges kiadássá válik, ami végül 5 hónap elteltével a piactéren köt majd ki.

Nos, mi sem cáfol rá erre jobban, mint az a reggeli rituálé, ami lezajlik a készülődés alkalmával.

Felöltözök, odamegyek az asztalhoz, és a telefon - laptop csapat közül kiemelem a GoPro-t, és zsebre teszem. Utána jön a telefon, majd az óra.

Kis helyet foglal, nem érzem hogy nálam van. De amikor ott a pillanat, csak elő kell venni.

Így történt ez most Szombaton is, amikor a kislányommal elmentünk sétálni. Nem vagyok rá büszke, sok kedvem nem volt. Délután vendégeink jöttek, és nem is szedtem rendbe magam. A kislányom viszont menni akart... Később már egyértelmű volt, hogy mindegy hova. Csak VELEM legyen. Az Öcsi és Anya nélkül, kizárólagos figyelemmel:)

A séta alatt pedig jött az Ötlet: Miért ne vehetném fel?

GoPro bekapcsolódott a sétába. És rájöttem hogy nagyon is jó dolog ez a kis kütyü. Lőttünk pár képet, lett egy 16 perces videó. Hazafele eszembe jutott hogy legalább gyakorolhatom a vágást, és összeszedek belőle egy kis montázst... De ma reggel amikor végignéztem, rájöttem: nincs mit kivágni.

Ezekből a pillanatokból nem akarok. Minden másodperc egy gyöngyszem...

Igen, az hogy eszünkbe jusson, az hogy ismerjük a beállításokat, elengedhetetlen. De ezekkel meg lehet bírkózni.

Lényeg a lényeg: Ki nem adnám a kezemből. Ha nincs nálam, úgy érzem lemaradok valamiről. Végre egy olyan gépet kaptam a GoPro-ban, amit mindig is kerestem. Egy tökéletes video-fényképező, ami pontosan azt látja és adja vissza, amit szeretnék.

A tollam tökéletes kiegészítője lett:)