Szép reggelt!

Illik egy bejegyzést annak szentelnem, aki eljuttat az utamon A-ból B-be:) Ha már az Ő nevét használtam egy regisztrációnál:)

Rose immár 3. éve van velem, és a találkozást egy véletlennek köszönhetem.

2009 környékén tettem le a nagymotorra a vizsgát. Természetesen kis CBF 250-nel kezdtem, de hamar kiderült, hosszú útra nem alkalmas. Legalábbis a feleségemnek:) Muszáj volt szamárlétráznom.

Egy évvel később jött a nagy tesó, CBF 600 N, karburátoros. Azzal 1 évet küzdöttem, majd cseréltem egy modernebb verzióra. Injektoros CBF600 N, az utolsó széria. Utána következett az NC korszak a Hondáéknál.
Imádtam. Többször megjártam a Honda-Safety-t, hogy betéve tudjam a motor mozdulatait. Hasznos volt.

Ahogy az idő telt, és mind többet mentem túrákra másokkal, jöttem rá hogy ez nem az én stílusom. Nem csak járműben, valahogy az egész felfogásom leragadt a hippi-korszak közepén. Nagy hatással volt rám a Hair.. Akkoriban lehettem 8-10 éves???
A középiskola végére már Jenny Joplin és Doors lett a kedvenc.

Meguntam a trendeket, rocker maradtam. Szó szerint beleragadtam a '60-'70-'80-as évekbe. Pedig akkor gyártottak:)

S ahogy ráéreztem a saját motoros élet-érzésemre, jöttem rá hogy ezek a motorok nem tükrözik a lelkem világát. Ezek túl modernek.
El kezdtem nézegetni a régi stílusú gépeket, amire a feleségem folyamatosan ingatta a fejét.
Triumph, Kawasaki V800, MotoGuzzi (az nagyon bejött).
Aztán jöttek a Chopperek. Már majdnem rábeszéltem őt, amikor a tesóm hazadörmögött egy BMW Roadsterrel.
A motor járása, jellegzetes chopperes dörmögése magával ragadott.
A fizimiska azonban elmaradt mindettől.
Mondtam is neki, hogy az érzés tökéletes, a látvány viszont nem fog meg. Nekem fűzött küllö kell.

"-Ott van a Classic. Nézd meg azt."

Mint kiderült, amennyire szép, annyira kevés a létszám.

1 szezon ment rá a kutatásra, míg meg nem leltem Rose-t. Nyíregyházán. Külföldön is csak elvétve adtak el belőle használtan. Aki ezt vette, ragaszkodott hozzá, nem vált meg tőle. Amilyen nagy lánggal indultam, lassan lassan el kellett fogadnom, hogy ez csak álom marad. Pedig szerelem volt első látásra. Mindenben egyezett az elképzeléseimmel, feleségem is oda volt érte... Csak éppen ritka volt, mint a fehér holló...

Április eleje lehetett.

A Hondámat beszámították, így le kellett juttatnom.

Hát mikor legyen 12 fok???

Komolyan fizikai fájdalmaim voltak. Kapaszkodtam a tankba, de 120 felett az ujjaim begörcsöltek a késként támadó hideg levegőtől, amik hajthatatlanul törtek az izületek felé. Térdeim ugyan burkolva voltak protektorral, de hamar átvágta a levegő azt is. Csak fél órája voltam úton, muszáj volt egy kávéval visszafűteni magam üzemi hőfokra.
Újra lendületet vettem, és vigyorogva indultam neki.

Az arcomra hamar odafagyott a Smile, amikor a táblát megláttam: Nyíregyháza 232 km.

Nem fakadtam sírva, mert tudtam hogy azonnal oafagyna a bukóhoz. De üvöltöttem. Ettől bepárásodott a plexi.
Egy dolog tartotta bennem a lelket: Az utat csak odafele kell megtennem. Lerakom, fizetek, jövök.

Hahahahaha!

Szétfagyva, megtörve, széles terpeszben tipegtem be a Magiszba.
Beszélni nem tudtam, az arcom felvette a bukó formáját, és a hideg pedig -akár az aszpik- tartósította a grimaszt.

"Jöttom mögnőzne ö Bőjömvöt."

A nap nem úgy alakult ahogy kellett volna. Délután fél5-kor tudtam rajtolni... Hát persze.
Túl meleg volt, meg kellett várni amíg lehűl a levegő.
11 fok.
A család már várt. Így eldöntöttem: Addig húzom a gázt, amíg azt nem érzem, elég! Nem bírom tovább.

Hondához voltam szokva, amin no szélvédelem, csak egy műszereket védő kis lemezke volt. Gondoltam kemény lesz, de fürdetésre beígértem magam.

Húztam a gázt.

Elég!

Mikor az órára néztem, hangosan kacagtam: 160 km/h!

Akkor hálálkodtam utoljára a Hondámnak! Kiváló edző volt, és remek induló.

Persze ma már fáznék Rose nyergében is, de tökéletesen szemlélteti az aerodinamikai különbséget a két a gyártó.

Hazajöttem.
Másnap lecsutakoltam.
Mikor elkészült, lefőztem egy kávét, és kiültem mellé.
S akkor éreztem először hogy igazán kötődök a mocihoz. Amikor azt érzed hogy megtaláltad az igazit. Aki tud veled azonosulni:)
Beszélni kezdtem hozzá, akár egy kisgyerek.
Eszembe jutott a tesóm első choppere, amit én mostam le, mert én szerettem, imádtam krómozott részeit. És sajnáltam. S akkor esett le a tantusz, hogy talán amiatt a Shadow miatt maradtam én a szívemben retro:)
És itt van:) Mellettem van az én vasam. És nem kell megválnom tőle:)

Végül Rose lett:) De nem a Roadster miatt:)
Sokkal inkább a Szellemlovas miatt. Grace után jól hangzott a Rose, szabadon:)
Mert ha az itteni pályafutásomnak vége, és lángokba borulva haladok a tisztítótűzön át, Rose nyergében teszem meg az utat:) Akármilyen vasam is lesz még, az első "szerelem" első szerelem marad!
Bár eszem ágában sincs megválni tőle!:)