Az idő remek, nap süt. Gurulni is lehetett volna, ha nem lett volna meló.

No de volt. Így az asztalhoz szegezve más elfoglaltságot találtam magamnak: regisztráltam egy motoros oldalra, ahol motoros társakat lehet keresni, találni. Az előbbit már próbáltam, az utóbbit az idő dönti el:P

Utána kezdtem gondolkodni, hogy biztos jól tettem e... Képes vagyok vagyok arra hogy alkalmazkodjak máshoz? Valóban jó az ha többen vagy? Nem tudom biztosra a választ.

Igazából azért is hagytam meg a blogcímet, mert ezekből a sorokból sokkal jobban kiderül ki is vagyok, mint egy bemutatkozóból.

Szarul hangzik ha az ember a neten keres társat vagy barátot? Régebben cikinek gondoltam, ma már nem. És azért nem, mert elszigetelt lett a világ. Nincsenek lehetőségek, mert mindent a kötelesség ölel fel. Gyerek, munka, némi szabadidő. De ennyi. A megmaradt barátok vannak, de sok esély nincs újakra. Amit pedig az élet elénk rak, hát hogy is mondjam... Van ott minden.

Szóval igen, ha ciki ha nem, barátot keresek.

Mert furán alakult az életem, és valahogy kimaradt ebből a "nagy" közösség. Bánom e? Ha sikerrel járok, azt mondom nem. Ha így nem járok sikerrel, sajnos ezt osztotta az élet.

Nem nézek vissza, ez van Itt és MOST. Ebből kell kihozni valamit arra az időre amennyit még itt vagyunk. 

Nem, nem vagyok öreg. De vette már fel úgy a telefont, hogy egy barátom testvére közölje, Ő már nem nézi meg az új vasat amit vettem.

Sosem tudhatjuk, milyen lapokkal játszik az Élet. Sosem tudhatjuk meddig utazunk együtt másokkal:) Minden egyes kanyar vagy kereszteződés lehet fordulópont. Ha ezzel tisztában vagyunk, sokkal könnyebb.

Milyen motoros is vagyok?

Café Racer:) Szó szerint. Nekem ez mit jelent? Hogy nem mindig az út számít vagy a túra. Egy jó beszélgetés néha messzebb visz, mint bármelyik vas. A belső utazásban épp úgy hiszek mint a motoros túrákban. Nem feltétlenül kell messzire gurulni ahhoz, hogy messzire juss attól a ponttól ahol éppen vagy.

Szeretek döntögetni, már amennyire merek. De nem csak ez számít. Én akkor is motoros maradok, ha leteszem a vasat. Télen fejben folytatom az utat. Volt olyan tél amikor centit vágtam:)

De azokon a napokon is jó összeülni valakivel egy csésze kávéra például. Tervezgetni, gondolatokat megosztani.

Mindez azonban csak akkor működik, ha a legtöbb dolog passzol. Élethelyzet, felfogás, uticél... Ha egy irányba tartotok. Akár a házasságnál.

Egy barátságba sem lehet kevesebb energiát fektetni mint bármely más kapcsolatba. Csak talán ha jól csináljátok, az idővel többet visel el... Ha minden igaz... De lehet hogy tévedek:)

Nem tervezek részletesen. Ha egyenesen gurulok, az sem zavar. 

Vannak akik kifejezetten kanyarvadászok. Az egyenes utakat unják... Én nem. Akkor is elfoglalom magam a motorral, a pillanattal, és a környezettel. Autópályán például sokszor a külső sávban haladok, bal kezemet a motoron pihentetve. Akár egy élő lovat érintenék.

Mert számomra lelke van:) Története, és ezernyi közös pillanat.

Igen... Én beszélek hozzá. Volt már hogy egy vízpart mellett jobb híján vele cseréltem eszmét:) Hogy hülyének néztek? Legyen:)

Rose akkor is egyedi, és megismételhetetlen társ:)

És ha Ő nem lenne, lehet ez a blog sem született volna meg. Ezt nem tudhatom...