Ars Poetica - avagy "ha intünk egymásnak... miért van annyi magányos lovas?"
Ezt a címet egy régi barát... cimbora... na már itt képzavar van... Hiszen elhalt az ügy. Ő szegezte nekem ezt a kérdést még annak a gondolatnak a fejtegetésén, hogy talán beáll a motorosok... A Lovasok körébe. A kérdés viszont meglepett... És azóta is sokat gondolkodtam rajta... Ma, ezen a szép borús reggelen talán megpróbálok boncolgatni rajta egy cseppet...
Csak magamból tudok kiindulni. Ezzel pedig már egy fajta arspoeticát is felvázolok, bár ez az írások alatt is megnyilvánulhatott... Mindegy.
Már viszonylag korán, 4-6 éves koromban rajongtam az indiánokért. Tollak, rojtok, kis szütyők:) Az utolsó mohikánnal keltem és feküdtem, nap közben pedig a Winnetou pörgött. Nem számított más. Így a lógó rojtok utáni rajongás ...