Sok idő telt el, gondoltam majd szemrehányok, sok olyan bejegyzés veszett a vázlatok közt el... De valami közben eszembe jutott. Most pedig, hogy a pipám mellett ülök a szombati délután madárcsicsergésében, nem is olyan fontos már...

Csak megérkezik... Szinte a gyomromban érzem ahogy dörög a vas még egy utolsót mielőtt a gyújtást megvonja az 1600-as mocitól.

-Hoszzú idő telt Öreg! De most hogy itt vagy, örülök! -nem tudtam mást mondani... Annyi minden történt, hogy nem láttam értelmét szemrehányásokra pazarolni az időt... Egy jó beszélgetés ha kínálkozik, nem cseszhetjük el banális játszmákkal... Annál sokkal értékesebb az idő.

-Pedig már arra számítottam Gabe hogy megkapom a fejemre, hol a fenében voltam ennyi ideig, miért nem jöttem... 

-Volt ám ilyen gondolatom Merlin, de hamar elszállt. Tudod volt gyermekkoromban egy ember, akire felnéztem. Akit nem csak azért tiszteltem mert a nagybátyám volt, hanem mert sok gyerekben tartotta a lelket, a hitet. Igazi lelkész volt, a szó legszorosabb értelmében. Amit pedig ma hallottam vissza róla, annyira... -gombóc... Már megint... S miért érint meg ennyire?

-A világok összeomlása fájdalmas, történjen az kívül, vagy belül. Mindegy. Ezért figyelmeztettelek. Nem számít hogy milyen köntösbe bújtatsz dolgokat. A tett mutatja meg Ki Vagy Igazán. Beszélni, írni könnyű... De megtenni azt ami hitelessé is tenne... Az a kemény dió barátom.

-Igen. Összedőlt bennem a felállított világ... Azt hittem hogy Ő valóban olyan aki... Tudod... Istennel jóban van... Vagy hogy mondjam. -nevetett... mint mindig. Összerakta a pipáját, és hátradőlve belegyújtott. Feldúltak a dolgok, magam is beleburkolóztam a füstbe. Összezavarodtam, már csak a tény miatt is, hogy ez a hír így hatott rám. Ily' mélyen. Miért???

-Te is olyan vagy, aki hajlamos többet látni az emberben. Magadban nem látod meg a képességet arra hogy nagy légy, de másba képes vagy kivetíteni. S mikor a tanító olyat tesz ami igazán szembe megy az értékeiddel, az elképzelt képpel, csalódsz. Ez van. De egy Mester is hibázik barátom. Mert Ember... Te is, Ő is, mindannyian. S ezért tudtok gyűlölni és szeretni egyszerre.

Pislogtam... S lassan beleolvadtam a ténybe, hogy újra itt van... Újra mellettem van az Öreg... S újra kérdezhetek... Ha van mit...

-Ez épp olyan -folytatta két füstgomolyag közt -mint a motor... Hónapok óta tombol a szezon, és Te 1000 km-t ha mentél vele. Motoros vagy még??? Vagy csak egy "műmájer" aki hébe hóba felül a vasra? Te minek tartod magad? -vigyorogva mért végig. S ahogy ezek felrémlettek, valóban elgondolkodtam... Mocis vagyok még??? Ahhoz képest hogy tavaly a WC-re is kétkeréken mentem... Idén pedig... A GT-vel töltöm a perceimet. Nem tudtam mit mondani... Hiszen fel sem tűnt... Eddig jól éreztem magam a bőrömben... Eddig...

-A helyzet az Gabe, lassan lassan leesik odabenn, hogy mindaz amit számodra a motor és a motorozás jelent, egy szimbólum. Egy szimbólum, amit képes lettél meglelni egyre több mozzanatban... S a világ így nyílik meg számodra. Sokszor amikor Te azt hitted hogy nem vagyok melletted, én akkor is figyeltelek... S folyton ott volt melletted az Égi Motorosok szelleme! Vedd észre, hogy nem kell motor hozzá, hogy közénk tartozz... A szíved legyen helyén. Ennyi a lényeg. S ahogy én látlak pajti, jó lesz ez:) S bár nem tudtál róla ezidáig... Sosem motoroztál egyedül. Most pedig meg is érkeztél talán... Isten hozott.

Se köpni, se nyelni... Nem ment. Csak pillogtam. -Most érkeztem meg, amikor mindent olyan távolinak érzek?

-Nem az számít hogy mit viselsz kívül pajti... Hanem hogy mi lakozik belül.

Értetlenül ültem... -Nem túráztunk együtt. Nem is gurultam! Szinte semmi "mocisat" nem tettem... S most akarsz bevenni a Klubba???

Merlin lassan felállt, és intett hogy menjek vele. A motorjához sétáltunk. Gyönyörű darab, kicsit indiános beütésekkel, de néhol modernebb. Majd intett hogy üljek fel a nyergébe... Mi van??? Ahogy beleültem, mintha kicsit az Ő bőrébe bújtam volna... Mosolygott, és a szokásos karcos de dörgő hangján csak megszólalt...

-Gyerekeid kacagva alszanak el... Mosolyogva ébrednek... Az elmúlt hetekben minden szabadidődet a nagyszülők megsegítésével töltötted. Olyan dolgokat tettél meg, amelyeket sosem próbáltál azelőtt. Mindezt azért, mert részese akartál lenni... Tenni akartál valamit cserébe azért, amit kaptál... kaptatok fiatal korotokban... Bátran mész szembe olyan helyzetekkel, amelyek néhány hónapja még félelemmel töltöttek el... Mert hiszel... Magadban... -kezét a szívemre tapasztotta -ezennel átadom Neked az Égi Motorosok Klubjának jelvényét... -s mosolyogva elvette, mutatva az üres tenyerét...

-Ugye nem gondoltad hogy tényleg kapsz valami csillogó kis bigyót amit "kívül" viselhetsz?

Az érintés, és a szavak többet jelentettek... -Nem Öreg! S nem is fontos már... Értem és érzem azt amit mondasz... De belül ott van a kezed nyomán, s ez vezetni fog a napokon át. Hogy hiteles ember tudjak maradni... Vagy legalább megpróbáljam. 

Mosolyogva lépett távolabb, s mért végig ahogy ott ültem a motorja nyergében... S most először láttam rajta egy fura fátyolos mosolyt...

-Jahhhj Gabe... Mintha magamat látnám... Isten hozott Égi Lovas!