Akik régóta követik a Blogot, pontosan tudják ennek a két elemnek a sztoriját, hogyan is szivárgott be életembe. De mielőtt még hatalmas támadási felületet nyitnék, előre kell bocsátanom, szó nem lesz alkoholizmusról. De erre szépen lassan magatok is rá fogtok jönni.

Gondoltam a cigarettaleszokós korszakkal kezdek, és némi magyarázattal, de egy vlog rávilágított, a legfontosabb tényezőre, amiről itt szó fog esni sokszor: A Mértékletességről...

Mert minden okozhat függőséget, még a Vlogok készítése és megnézése is... Ha többet csinálod, és akkor is, amikor más fontos tevékenységtől veszi el az időt...

Szóval... Nálam sem a Pipa, sem pedig a Rum nem eszköze a függőségnek. Alkalomszerű, és kifejezetten az ízek kedvéért választom kísérőimnek egy egy alkalommal. Külön külön jött, de mégis valahogy összeforrt bennem Kuba, a szivar és a rum iránti rajongás. Kuba azért, mert éppen annyira retro, mint a Moci:) Ha lett volna dizájner barátom, aki a saját szalonom segít retro 80'-as évekbe varázsolni, megkértem volna. Tudjátok: színes hatalmas búrák a plafonról, Jaffa a pultnál, stb:)

A szivar pedig... Azt tudtam hogy hiányzik a füstölés. De a cigi mindennapi rutinja és kommerszsége már zavart... És a franc se akarja a tüdejét hazavágni! Szóval 8 év után, mivel Kubáról tudtam hogy szivarban otthon vannak, vettem egy Partagast. És imádtam. Jó feketét főztem mellé, és úgy élveztem az ízeket. Valóban érezni lehet... Ha figyelsz és nem akarod tüdőre kapni!

A Rum egy érdekes véletlen volt. Sokan mondják, hogy csak az ökör, és az alkoholista iszik magában. Ezért nem is voltam biztos a dolgomban, amikor egy délutáni Oliva szivar mellé, a szülinapból megmaradt Captan Morgant hívtam kíséretnek. Éppen a bizonytalanság maitt, és a hülye sztereotípiák miatt, csak a nyelvemet dugtam bele... Egyedül, piával a kezemben... Jól nézhetek ki... Az ízek viszont hamar lebontották ezt a tévképzetet. A Rum szinte szétolvadt a nyelvemen, le sem nyeltem... A mellé beszívott és orron átfordított füst pedig olyan karamell áradatot robbantott az ízlelő gumókra, hogy magam is ledöbbentem... És ez "csak egy Captan Morgan"!

A jó öreg Havana Club... Ott már tudatos volt. Délután begyógyultam a kis sarkomba, töltöttem a Havana-ból. És tettem rá hogy ki mit gondolna. Heti egyszer mért ne!? Minden tökéletes volt.

A szivarral csak egy baj volt: Az árak... Amik az itthoni piacon olyan szinten mozognak, hogy ehhez az élvezethez bizony egy széf is elkel:) Nagyon sokáig gondolkodtam rajta, hogy miként is tartható fenn ez a hobbi a motor mellett, hiszen télen azért jól jön az ilyesfajta mellékág... Míg a történetben meg nem jelent a Pipa:)

Sokan mondják, hogy a pipa az a cigi csak másként... És ugyanaz a függőség, meg egyebek... Ember válogatja! Mindent lehet ész nélkül, és mértéktelenül művelni. A kulcs, csupán csak annyi, hogy élvezd azt amit csinálsz! Ne menekülj, ne azért tedd hogy addig is homokba dugd a fejed. Csak azért, mert jól esik. Nekem mindez rituálé. Ha ideges vagyok, vagy szétcseszték a napom... Vagy későn érek haza és a gyerekek már nem engednek ki a kezükből, elengedem, és tudom, hogy másik alkalommal jön a pipa&rum:) Ennyi.

De amikor összejön... Lehetek Ökör, vagy nézhetnek alkesznak... Én tudom, hogy olykor napokat, ma már heteket is vártam arra a pillanatra, hogy a Havana felperzselje a nyelvem, és a dohány kellemes fanyarsága elvigyen a vadászmezőkre:) És bizony van úgy, hogy egy jól betalált kávé után nem kell a Havana sem... Például egy Syrian Lathakia mellé... Még sosem vettem magam mellé rumot... Az a marokkói piacokat idéző füst áradat valahogy jobban érzi magát kávé gőzében mint rum aromájában.

Pipa... Örülök ha időm van rá. Ma már tudok gyorsan -magamhoz képest, -tömni, és hamar áttisztítani. De mégsem kapkodok. Olyan mintha egy jó főzéshez készülnék elő.

Egy két töltettel elvagyok 2 órát... És tökéletes... Mert minden apró mozzanat számít, kiélvezem még a tömködést is, vagy az utángyújtást. Hogy szabályos e, lehet e? Kit érdekel. A dohány nem ég agyon. Az ízek végigkísérnek... Ez a lényeg.