Ezúton szeretnék minden kedves látogatónak, olvasónak, blogtársnak, motorosnak Boldog Nőnapot Kívánni!

Ezen a napon alkalom nyílik arra, hogy megosszak Veletek egy régebbi gondolatot, amit a kislányommal való beszélgetés után fogalmaztam meg...

Kérdezte tőlem régebben, hogy kik voltak a Lovagok. Próbáltam neki elmesélni, elmondani hogy mit is tanultak, hogyan éltek, hogy ők voltak a Hercegnők és Királykisasszonyok védelmezői, kísérői. Eljátszottuk hogy mindig előre engedik a hölgyeket, előzékenyek, udvariasak. Láttam rajta, hogy összerakta magában a képet, majd hosszas gondolkodás után visszakérdezett:

-Ma már nem léteznek Lovagok ugye? -láttam arcán a csalódottságot. Túl szép hogy igaz legyen a kép... Zsigerből rávágtam volna hogy sajnos már nem... De elgondolkodtam rajta hogy érdemes e álmot törni, és a mesebeli hitet csorbítani... Azt feleltem hát, hogy vannak még akik így élnek. Páncélba bújnak, lóra ülnek, és védik a Királykisasszonyokat.

Én már elfelejtettem ezt, gondoltam letudtuk a dolgot.

Majd nyáron amikor a motoron éltem a mindennapokat, egyik hosszabb utam után, mikor gurultam be az udvarba, már láttam hogy messziről mosolyog és ragyogó szemekkel integet felém. Majd odarohan hozzám. Épp hogy lekecmeregtem a motorról, és már jár heves kiáltással vonja le a konklúziót: Dehát Apa! Te is Lovag vagy! Te vagy anyának és nekem a Lovagja. Mert mindig a tenyereden hordozol minket, és Neked is van lovad. Sőt még páncélod is!

Mivel még a nap racionális részében voltam, tele gondolatokkal, próbáltam elmagyarázni, hogy azért én szoktam kiabálni, morcos lenni, a Lovagok pedig ilyet nem tettek. Meg hát, szoktunk vitázni anyával...

De Ő csak ölelt. Nyakamba mászott, és nyugtázva belebúgta a fülembe: Tudom hogy Te akkor is a mi Lovagunk vagy, és a sárkányt is legyőznéd értünk.

A megható nem az volt hogy Ő hogyan lát engem... Hanem az, hogy az odafigyelés és törődés, feledteti vele azt, amikor pocsék passzban vagyok... És leesett... Utána már ezen gondolkodtam nagyon sokat...

Talán igen... Talán mi Motorosok vagyunk ... vagy legalábbis lehetnénk az Új Kor Lovagjai... És egy kicsit a megítélésünkön is javíthatna mindez.

És ehhez a lovagiassághoz még a páncélunk sem kell... De még a lovunk sem... Csak annyi, hogy pakoljuk be a mosogató gépet, vagy éppen ki... Tegyük mi ágyba a srácokat, és meséljünk nekik... Csak odafigyelés. De nem "ezen a napon"... Hanem inkább ettől a naptól.

A mai nap csak egy jó alkalom elkezdeni!

Boldog Nőnapot még egyszer mindenkinek:)