Vihar után... 2.
Csendes reggelre ébredtem, minden tiszta volt. A levegő, a gondolatok, és minden ami körülvett a biztonság érzetét keltette bennem... Régen éreztem ilyet. Főleg azután a fura élmény után. Hagyjuk is. Nem hiszem hogy érdemes róla beszélni. Inkább a füstbe burkolom a "szabadnapunkat", amikor a gyerekek a nagyiéknál "pusztítanak":)
A kávé köhögve jelezte érkeztét. Minden tökéletes volt. A nap megvilágította az asztalt, rajta a golyók gyöngyszemként csillogtak. Az illat ami a kotyogóból indult felfedező útjára be is terítette a szobát. Lelkem újra repült, és le.... Tettem magasról mindenre. Nem volt munka, nem volt panasz, nem volt semmi...
Csak egy hang...
A dörmögés, lassan kezd vészjósló hangként hatni rám. Nem akartam... De akkor mit keres itt? Hiszen ez is rajtam múlik... Ahogy ezekre kezdtem ráeszmélni, ismét kényelmetlenül éreztem magam. Megzakkantam? Jönni fognak a fehérköpenyesek a "Nagy Fekete Autóval?"
Ahogy belépett, máris hozott magával egy fura illatot... Mintha fűszeres kocsiba rohant volna idefelé jövet. Ánizs, kámfor, tömjén... Hol járt ez?
Nem néztem fel. Még mindig úgy éreztem, kijár neki ennyi durcizás. Érezze már hogy amit művel, nekem nem jó érzés. Kellett egy kis élcelődés...
-Mi van Öreg? Bebalzsamoztak? Mégis csak eljárt feletted ez az idő is?
Jelentőségteljesen ült le, mint aki ünnepel... Vagy Őt ünnepelték?
-Tudod felavatott lettem. Ahogy Szürke Gandalfból is Fehér Gandalf lett...
Mozdulatai teátrálisak voltak. Mintha jelenés lenne... És ahogy elnéztem a fényt az arcának vonalán, bőrén, mintha valóban csak egy fénytünemény lenne... Talán még az állam is leesett, mert elmosolyodott.
Aztán valami megváltozott... Mintha köhögne... Reszketni kezdett a válla. Néha hangosan köszörülte a torkát...
Épp a csészéjét fogta meg, s én ámulva figyeltem minden mozdulatát... Amikor nesze nekem... Felvisított. A vállremegés az elfojtott könnyes kacaj jele volt. Próbálta visszatartani... Mér' is nem lepődök meg???
-Hogy Te minden hülyeséget elhiszel Pajti!
Nem szóltam semmit. Gúnyos vigyorral bólogattam, hogy "Jó volt öreg hehehe". De a francba is... Igaza volt... Csak elnevettem magam.
-Miért van az hogy ezeket azonnal el akarod hinni, de azt hogy mindig melletted vagyok, és kísérlek, azt nem? ... a fenébe is. Odébb ülök, mert kifolyik a szemem a fénytől... -és abban a pillanatban esett le hogy direkt abba a kis fénysugárba ült, ami a tüneményt okozta rajta... Hm...
-Szemfényvesztő vagy Merlin! Kezdem azt hinni hogy semmi varázslat nincs mögötted, csak... -de ekkor eszembe jutott az élmény... Hogy pillanatok alatt átalakult valami mássá... Vagy utat engedett egy másik entitásnak? Egyre kíváncsibb lettem, bár nem akartam... Jöttek a kérdések.
-Mi történt akkor délután, mi volt az a fura szerzet?
Előhúzta pipáját, és miközben avval foglalatoskodott, belekezdett egy monológba.
-Kapcsolatunk a benned élő hitre alapul. Ami kezdetben gyenge volt, és ahogy az idő telik, egyre változik. Hol erősebb, hol kétely övezi. De szinte folyamatos a kapcsolatunk, még ha neked nem is tűnik annak. Így én is egyre nagyobb mozgásteret kapok általad. S úgy láttam ideje belenézned mi is lakik még odabenn...
-Ezt meg hogyan érted? Ez a valami bennem lakik? Ez a szörnyű kreatúra?
Mosolygott, pöfékelt kettőt a pipából, majd folytatta:
-Ugyan... Ő csupán Te voltál... Éned legsötétebb része Pajti...
Nem voltak szavak. Kerestem ugyan őket, de minek. Sok gondolat lett hirtelen. Látta rajtam, így kérdés nélkül haldt tovább.
-Ne hidd hogy csak és kizárólag Te birtokolod ezt a "kreatúrát" ahogy Te nevezed. Sok embernek társa Ő. Még ha nem is a legjobb. Minden rossz gondolatodnak és negatív kisugárzásodnak Ő a forrása. Az összes begyűjtött kudarcod és sérelmed kifejeződése Ő. Ha röviden kéne fogalmaznom, az Ő világa az a sivár pusztaság, ami a színek és élmények nélkül megmarad. A szeretetnélküliség és szerethetetlenség nyomasztó űrében. A legyőzött, az elhagyott, az elveszett, a...
-Elég, megértettem.... -hirtelen kezdett el fájni odabenn valami... És már azt hittem jól vagyok. -Ha jól veszem ki a szavaid, Ő én vagyok?
-Egy részed, igen. Hogy Ő vagy e teljesen? Nem... De minél nagyobb teret hagysz neki mint legutóbb is, abban a pillanatban azonosulsz vele, és igen... Ő leszel.
-Dehát az Életemre akart törni! Éreztem hogy képes lenne rá hogy...
-Kárt tegyen benned? -közelebb hajolt, tekintete ijesztőnek hatott... Ledermedtem... -Önpusztításról nem hallottál még Gabe?
Hirtelen illant el a kedvem hogy a rumomba kortyoljak. Valahogy nem kívántam. A szivart néztem a kezemben... Majd felé mutattam vele: -Ez is az... nem igaz?
-Ugyan Barátom! -mosolyodott el, és térdemre csapott, ahogy a szülő csapja térden gyermekét hogy "nincs baj" -Te velem vagy itt ugyebár... megpihenni jössz, és beszélgetni. S én sosem hagyom hogy elhatalmasodjon rajtad olyannyira hogy félned kelljen tőle.
-De akkor hogyan? Mi az amit éreztem?
-Csupán a lehetőséget. Nem csak közvetlen képes ám pusztítani, és Életedre törni. Minden alkalommal amikor elszabadul, rombol egy kicsit. Amit utána újra kell tudnod építeni, hiszen ha nem teszed, egy idő után az Ő világát éled. Azzá leszel valóban. Romokat találsz csak.
-De akkor hogyan lehet küzdeni ellene?
Merlin felállt, és mint a tanító, fel alá kezdett járkálni...
-Nem küzdhetsz ellene. A Te részed. Mindannyiotok része, aki miatt beceneveket és "nickneveket" használtok a neten.
A székem karfájába kapaszkodtam. Tekintete úgy hasított lelkem legmélyére, akár a lézer. Nem volt menekvés, így vizet facsartam a karfából...
-Itt vagy te Gabe. Neved nem csak jelenedet rejti, hanem múltadat is. Azt a kis kölyköt, akit kiközösítettek, akit mindenki koloncnak vélt a versenyeken, mert lassú volt. Akit senki sem akart a csapatában tudni.
Rohadt nagy gombóc... Amit nem lehet lenyelni... És odaguggolt elém... De már alig láttam Őt...
-Nos mindazt a terhet, a negatív érzéseket a "kreatúrának" nevezett részed nyomta magába. Hogy Te, élhess. Hogy kudarcaid ne legyenek folyton szem előtt... De Ő sem fáradhatatlan. Ő sem bír el mindent... Míg Te éled világod, Ő egyre könnyebben kizökken. Egyre gyengül. Míg önmaga ellen fordul a begyűjtött fájdalom végett. Harcolni akarsz ellene? Inkább állj mellé... Mert nélküle... Talán nem lennél itt...
Lassan esett le a mondat. -És ezt mégis hogyan érted?
Elvette a telefonomat az asztalról, és egy cikket nyitott meg rajta... Egy is iskolás fiúról szólt, aki a világ másik végén eldobta magától az Életet... A folyamatos megaláztatás miatt. Beleremegtem.
Ő állt fel, és töltött nekem italt, és kezembe helyezte a szivart is, mosolygott... -Ami ölni képes, az nem a tárgyakban van. Hanem gondolataitokban, tetteitekben... Szavaitokban.
Csak ültem és pislogtam. Igyekeztem visszatérni a megszokott naphoz, ahogyan indult... De nem ment... Hiszen ott lebegett annak a pillanatnak az emléke... És a telefonon még mindig ott világított a cikk...
Lassan készülődött az öreg, mintha Ő is elfáradt volna... Én is... De egy gondolat hirtelen villant át az agyamon, aminek hangot akartam még adni...
-Ugye nem akkor láttam utoljára Merlin?! Mármint azt a ...szerzetet...
-Nem Pajti. De én mindig itt vagyok Neked. Csak ennyit kell tudnod.
Ahogy kiment, csend ült a helyiségre... De bennem valahogy már nem jelent meg. Zúgott a fejem... S odabenn sem volt a helyén minden...
Elvette a telefonomat az asztalról, és egy cikket nyitott meg rajta... Egy is iskolás fiúról szólt, aki a világ másik végén eldobta magától az Életet... A folyamatos megaláztatás miatt. Beleremegtem.
Ő állt fel, és töltött nekem italt, és kezembe helyezte a szivart is, mosolygott... -Ami ölni képes, az nem a tárgyakban van. Hanem gondolataitokban, tetteitekben... Szavaitokban.
Csak ültem és pislogtam. Igyekeztem visszatérni a megszokott naphoz, ahogyan indult... De nem ment... Hiszen ott lebegett annak a pillanatnak az emléke... És a telefonon még mindig ott világított a cikk...
Lassan készülődött az öreg, mintha Ő is elfáradt volna... Én is... De egy gondolat hirtelen villant át az agyamon, aminek hangot akartam még adni...
-Ugye nem akkor láttam utoljára Merlin?! Mármint azt a ...szerzetet...
-Nem Pajti. De én mindig itt vagyok Neked. Csak ennyit kell tudnod.
Ahogy kiment, csend ült a helyiségre... De bennem valahogy már nem jelent meg. Zúgott a fejem... S odabenn sem volt a helyén minden...