A motor már kint állt, muszáj volt kicsit kitolnom a garázsból.

Jól esett volna egy kis társaság a délutáni - esti szivarhoz és rumhoz... Nem kellett sokat várnom, hamarosan "dörgött" az Ég:)

Letámasztotta a vasat, mellém ült egy nagy sóhajjal.

-Már vigyorogsz, pedig meg sem szólaltam... -kezdtem tettetett felháborodással... De nagyon örültem hogy itt van, őszintén... Végre kérdések nélkül...

Hosszasan hallgatott, csak ült, néha pöfékelt a pipájából egyet, néha végigsimította az őszes borostáját...

-Jó itt... Csend van... -mondha sóhajtva.

-Köszönettel tartozom a múltkori beszélgetésünkért. Tudod azóta mintha jobban odafigyelnék...

-A srácok nevetnek ha látnak Téged... És ez jó. A kislányod boldog. A fiad kacarászik a füledbe... Jelen vagy Barátom.

-És ezt Neked köszönhetem, hogy...

Kezét rátette vállamra, és halkan odasúgta mintha titok lenne: -De Te  döntöttél úgy, hogy változtatsz!

Egy könnycsepp... Az örömkönny...

-Jó látni Pajtás hogy van füled, és szíved mindahhoz ami vár rád:)

Nem akartam belemenni, nem akartam kutakodni... Hittem hogy ami rám tartozik, az elhangzik. Eldöntöttem, bízni fogok benne. Ki akartam élvezni a pillanatot, ami az Ő jelenlétében még élesebb, még erősebben hat... Mintha élőben néznéd gyerekkorod legszínesebb emlékeit. Az örömöket amelyek színváltós buborékokként szállnak a magasba... A hangos kacajok, élmények... Mind mind a Tiéd... Bár meg sem moccansz, érzed hogy a föld felett vagy...

Ilyen mellette nézni a naplementét:)

-Tehát visszamásztál a homokozóba... Milyen érzés?

-Őszintén? Nagyon jó érzés, de... Félelmetes... Mintha lemaradnék valamiről... Nem híreket nézek, nem olvasom el mi történt a világban. Mintha megfeledkeznék mindenről... Magamról is...

-Magadról? -komolyan nézett rám, előre dőlt a székben, és pöffentett egyet -de hiszen részeid Ők! Hogyan feledkeznél meg hát magadról? Sokat vállalsz be. Sokat is teszel... De mindent nem lehet belesűríteni egy napba Barátom... Ugye tudod?

-Jól sejtem hogy ez megint fájni fog igaz?

Felnevetett... -Csak akkor fáj, ha fájdalomként kezeled... Én csupán időt akarok Neked adni...

-De valahonnan el kell vennem hozzá...

-Csak  javaslatot teszek Neked Barátom...

Mély levegőt vettem, és bólintva jeleztem, hallgatom Őt.

-Miért kezdtél naplót írni anno?

Nem várta meg a választ, hát miért is tette volna??? Hobbit csinál abból ha az ember helyett szavalhat... -Mert kapcsolatot kerestél.

-De meg is volt a kapcsolat... -mosolyodtam el...

-Nos, ismét van...

-Ránéztem, tudtam hogy mit szeretne sugallni. 

-Igen... Függeszd fel a reggeli naplódat... Szeretném tudni, bízol e bennem annyira, mint hiszed.

Komolyan végiggondoltam. Láttam arcán hogy nem viccel, valóban arra kér hogy egy több mint 20 éves rituálét és szokást tegyek le... Tegyem polcra legkedvesebb tárgyam...

-Tudod hogy mit jelent számomra a toll igaz? Tudod hogy...

Hosszú pillantással nyugtatott meg, pontosan tudja mit kér.

-Ki tudná ha nem én, hogy kinek szóltak a szavak és versek... Oldalak ezrei... Mégis arra kérlek, hogy az elkövetkező időkben, hajnalban mikor a szemed nyílik, maradj mozdulatlan. Húzd fejedre a takarót... hagyd a kávét, a gondolatokat... Élvezd a pihenőidőt amit adok Neked -azzal széles mosolyra húzta száját.

Ijesztőnek hatott belegondolni hogy az egyetlen dolog amit igazán fontosnak hittem, most ne legyen... S valóban ezt kéri?

-Tegyek le az írásról? -tettem fel a kérdést hosszasan latolgatva a kérését.

-Nem azt mondtam hogy ne írj. Csak ne emiatt kelj ki az ágyból 2 órával hamarabb. Értesz? Csak arra kérlek, változtass. Hiszen amit kerestél, megtaláltad. Nem igaz?
-De a nap többi részében nem tudok...
-Akkor nem teszed... Akkor ezentúl csak velem beszélsz -és ijesztő széles mosoly jelent meg az arcán... Azon töprengetm, ez a mosoly hogy a fenébe fér el egy arcon? Akaratlanul felkacagtam.
Eszembe jutott egy macska amit még régebben kaptam üzenetben... hát pont úgy festett az öreg.

Csendben élveztük még az andalító füstölgést egy hosszú órán át. Én a gondolataimba révedtem, mire azon kaptam magam hogy szedelőzködik.

Nem mondtunk semmit egymásnak... mosolygott, s mielőtt kidörmögött volna az éjszakába, még hátraszólt: -Szabad vagy, semmit sem kötelező megtenned. Csak beszélgettünk. Mint mindig.

És megismételte a mosolyt...