Ha kötjük az ebet a karóhoz, elszalaszthatjuk azt a csodát amit rejt. Csak mert úgy gondoljuk, nem azt kapjuk vagy kaptuk, amit kértünk. Teljesen elzárkózunk.

Egy barátom - s erre majd külön ki kell térnem - azt mondta: sajnos én nem az vagyok akire számítottál, mert nem motorozok.

Rá kellett jönnöm hogy rossz fogalmazás áll a háttérben... hogy mit is jelent a motorozás maga számomra... És mindaz ami engem körülvesz... Miről is szól ez a blog...

Nem ígérem hogy egy reggel alatt rendbe fogom ezt szedni, de belekezdek, hátha a végére kikerekedik valami:)

Én a motorozás mellett hódolok a biliárdnak, a szivarnak, és az írásnak. Ezek teszik szellőssé az amúgy feszített (stresszes) életet. Volt már hogy elpattantak a húrok, és belezuhantam a gödörbe. Hozzá kell tennem, a stresszt sem viseli mindenki egyformán. Lehet hogy én rosszul viselem, ez van:)

A motorozás... Nem tudom említettem e, de ez nekem egy gyerekkori álom volt. Nem másért vágtam bele, mint hogy amikor tükörbe nézek, ott legyen a mosoly arcomon, hogy valóra váltottam:) Pedig ahogy ez az egész indult...

Külön történet lesz szerintem:)

Én ebben találtam meg azt a valamit, amit kerestem. Nekem ez gyerekkori álom volt hogy egyszer nyeregben üljek, és álmaim gépét hajtsam, Rose "személyében":)

De nem lehet mindenkinek ugyanaz az álma. Viszont mindenkinek van egy álma... s a kérdés az, követi e azt. Éli e azt az álmát.

A motorozás számomra maga az utazás. Cél, és idő nélkül.

Ahogy az élet is. Nehéz látni a célt. Persze, közben mindenki szeretne eljutni valahova. De nem tudhatjuk mennyi idő van rá.

Motoron is közbejöhet bármi. Defekt, hívás, nem várt helyzet.

De abban a térben és időben csak a pillanat van...

Valaki ezt a szivarfüstben leli meg. Valaki motorozás közben. Valaki az égre tekint, s abban a pillanatban találkoznak össze ezek a dolgok.

A szenvedélyben.

Egy célt több módon is elérhetsz.

Mindenképpen találkozunk, hiszen ugyanabba az irányba tartunk:)

S hogy ki számít motorosnak? Ki számít ma lovagnak? Merthogy én úgy gondolom, nekünk kellene lennünk az új kor lovagjainak. S a lovagiasságnak nem feltétele a motor ugyebár... Gyerekek tekintenek ránk csodálkozó szemekkel. Rohannak oda, csak hogy elmondhassák, motorossal beszéltek.
Ez nem arra hatalmaz fel hogy magas lóról nézzünk lefelé.
Ez megtiszteltetés... És élni kell vele. Pontosítok: Tudni kell vele élni.

És a barátságról... Manapság mindenki bizalmatlan, mindenki úgy gondolja hogy a kapcsolat érdekből születik. Barátnak az ember nem nevez akárkit. Sőt... Még az egykori barátok is cimbivé avanzsálódnak... Vagy haverokká. Mert a barát már olyan szó lett, ami a féjszbúkra nem kompatibilis. Ez van.
Persze, voltak nagy csalódások, de ezeket nem lehet egy "idegen" nyakába varrni. Ő az egészről nem tehet.

Egy bölcs Zenmester azt mondta a tanítványának: -Az a különbség kettőnk közt, hogy nekem meg kell dolgoznom azért hogy megszeress.
Neked viszont azért kell megdolgoznod, hogy ne szeresselek többé.

Jó utat mára!:) Motorral, anélkül, hiszen mindannyian tartunk valahova:) Még aki egyhelyben ül is. Az út, mindannyiunknak adott:)