2017. máj 28.

Hit vs Racionalizmus

írta: Gabe B.
Hit vs Racionalizmus

Délután van. A madarak csicseregnek. A gondolataimat nagyon nehéz elengedni hogy hadd menjenek, a munka folyamatosan zakatol bennük.
Észre sem veszem hogy Merlin is megérkezik. Öltözete a nyár üzenetét hozza, "Itt vagyok". Épp ahogy megismerkedtünk:) Haja lenyalva a bukótól, mellénye az út porától koptatott.

Szó nélkül rakom ki a szivart a kis asztalkára, és az új szerzeményt, a Diplomatico-t.
Leül, hátreveti magát, mint ki hosszú útból érkezett "haza". A szivart kicsomagolja, megvágja, és gyújt. Én visszadőlök a székembe és csak hallgatom a madarak dallamát. Tökéletesen nyugis nap. Mindketten csak ülünk, szó nélkül. De nem tudnék jobb társaságot elképzelni most ennek a szivarnak az elköltéséhez. Nincsenek nagy kérdések, az előttem álló eseményekkel pedig tudom hogy megbírkózok majd... valahogy.
-Csak ne aggódj Barátom! -dörrent el hirtelen a hangja.
-Aggódnék? Nem tudtam... 
-Igen, van benned aggodalom az utazásod miatt. De csupán csak azért, mert fogalmad sincs még mindarról ami benned lakozik Gabe.
-Nem tudok arról hogy bármi is lakozik bennem. De én magam is érzem hogy megoldom a dolgokat.

Nevetett, nyugodtan hunyta le a szemét és dőlt hátra a székben. -Ezt jelenti a kapcsolat amiről beszéltem... hiába nem hiszed el teljesen. A jelenlétem lassan lassan átitat Téged Barátom... És ezek a pillanatok olyan természetesek lesznek akár a lélegzet. -majd jelentőségteljesen felült, a karfára támaszkodott, és odahajolt hozzám -Gondolom már arra is tudnál válaszolni hogy ki vagyok Én -vigyorgott.
Abban a pillanatban suhant át rajtam egy érzés, ami megborzongatott, és mosolyra késztetett...
-Igen, tudnék Merlin... De már nem számít -mondtam őszinte mosollyal az arcomon... El sem hittem hogy ezt mondom. Arcán őszinte öröm ült ki... Mintha most először látnám ezt...
Töltött magának rumot, és mélyebbre csúszott a székben... Leeresztett. Fura volt.
-El sem hinnéd milyen jó amikor önmagam lehetek. Minden máz nélkül.
-Na most lehet nem értelek... -mondtam őszinte tűnődéssel.
Beleszívott a szivarba, majd egy hatalmas füstködöt eresztett szabadjára arca körül -Bármit teszek, bármit is látsz rajtam, nem leszek sem kevesebb, sem több annál mint ami vagyok... Számodra... És ez a lényeg Barátom... Ez a barátság. -poharát emelte, és mi koccintottunk...

Hogy mire? Magam sem tudom. De legbelül éreztem, hogy történt valami. Jól éreztem magam a bőrömben, és nagyon jól esett a jelenléte az öregnek. De ezt pontosan tudta Ő is. A napba bármi belefér. Minden úgy jó ahogy van... Még a kérdései is...
-Ha meg kellene válaszolnod a kérdést, hogy mégis kivel beszélgetsz olykor olykor... Mit mondanál? -kérdezte a székbe süppedve, fel sem nézett a füstből. Tudtam hogy komolyan érdeklődik... Nekem pedig eszembe jutott a kislányom, akinek már meséltem róla... Így elmondtam azt amit neki is mondtam: -Úgy hiszem egy olyan tanítót volt szerencsém találni, aki segít megérteni a világot, magamat, és az engem ért történéseket.
-Nem erre gondolok Pajti! Milyennek látsz engem? Csak a benyomás érdekel.
-A benyomás? Nos akkor egy nagyon bohém és "bogaras" ember benyomását tetted ha erre gondolsz...
Felkacagott, felém fordította a fejét, és tettetett sértettséggel kérdezte: -Hát már nincs bennem semmi isteni?
Anélkül jött csípőből a válaszom hogy átgondoltam volna: -Amennyi rumot megittunk már együtt, ez azt hiszem felesleges kérdés volt.
Komor, meredt arccal nézett rám. Vett levegőt???
Majd hirtelen kacagott fel, és felém emelte poharát. -Nem félsz tőle hogy mit fognak mások gondolni? 
-Számít az? Már nem. Ahogy Te is mondtad, a kapcsolat a lényeg. És minél többet beszélgetünk, annál erősebb az érzés, hogy ez más mint hittem az elején. Emlékszel? Attól tartottam hogy olyan írás lesz ez is, mint azok a bestsellerek, amikben "isteni" beszélgetések vannak.
Belehúzott a rumba, majd eresztett egy hatalmas füstködöt, és odavetette a felhőbe: -Hát ettől már nem kell tartanunk igaz e? -és vigyorgott mint a "macska".
Vele nevettem.

-Azt hiszem mindkettőnknek elege van már a külsőségekből és abból a mázból amit emberek akarnak magukra húzni hogy elfedjenek vagy mást mutassanak mint ami van. Én ezt már nem akarom. Én tökéletesen elégedet vagyok a Te társaságoddal Merlin -s őszinte mosolyom őt is arra késztette.
-Azért ez nem volt mindig így... 
Tekintete a távolba révedt, s mintha szemében valami megcsillant volna...

Mély levegőt vett...
-Az embereknek kellett egy Istenkép... hogy hierarchiában tudjanak gondolkodni... Hogy legyen valaki aki felettük áll, s el tudják helyezni magukat...
Volt idő amikor azt hittük mi Mágusok hogy nincsen rá szükség... egy ideig működött is...
Mikor volt ez???
-Atlantisz... -mondta könnyes szemmel.
-Te láttad????!!!!
-Ott voltam igen... s hittem benne hogy ez megfordítható... De az Egónak kell a rendszer... különben irányíthatatlanná válik...

Csend lett... láttam rajta hogy töpreng, a füstbe réved tekintete...
-Mi a baj Merlin?
Mintha egy rossz álomból ébredt volna, rázta meg magát, és emelte a poharat hogy koccintsunk.
-Hadd el Barátom - mondta mosollyal, de tudtam... erőlteti csak, majd egyszer talán... még mesél róla...

-Gurulnunk kell majd Gabe! Jót fog tenni. Az út után... csak figyeld meg.
Azzal belesüllyedt a székbe, és elszenderült. Kérdeztem volna még, de nem tudtam... vagy csak nem akartam zavarni...
Szólj hozzá