Amikor az ember azt hiszi hogy nem tudja a kudarcélményeket halmozni, mindig van még egy lapát a tarsolyban... S megfelelő időben az Élet rá is teszi.

Ezzel nincs is gond... A gond akkor kezdődik, amikor azt hiszed hogy védve vagy, van kihez futni, és pofára esel... Nos hasonlóképp éreztem magam én is...

Összezuhantak a dolgok. Múlt vasárnap estére minden beszűkült. A gyomrom, a látóterem... Alig láttam ki a gödörből amiben voltam. És tudtam, vár rám két olyan meeting, ami nem halasztható, nem tolható. Ott kell lenni, csinálni kell.

Vasárnap estére úgy fáztam, szabályos fizikai fájdalmat jelentett. Egy egy hidegrázás olyan szinten mart belém,  az izmaim nyilallva feszültek meg. Éjszakára izomlázam volt a combomban. A testhőm lassan kúszni kezdett felfelé. AlgoFlex...

Lázálmok, forgolódás, verejtékezés. Hajnalban a kisfiam felsírt. Kikelni az ágyból... De hogyan... 

A hideg -ahogy kitettem lábam a takaró alól, -úgy vágott belém mint a kés. A hasizmom görcsberándult, combom ismét befeszült. És újabb nehéz gondolat: 8 óra múlva meeting, és tárgyalás... Nem akarom!!!

Eljött a megváltó reggel! Hajrá...

Dideregve másztam be a zuhany alá, és engedtem ki a gőzölgő vizet a hátamra... Éreztem ahogy serceg a bőrömön a dermedt hátamon megpihenő zuzmarák sokasága. Az a pillanat fényvillanásnak számított... De késében voltam, ki kellett jönni.

Ittam egy pohár vizet, és minden visszájára fordult.

A gyomrom felfordult, éreztem hogy fel vagyok fújódva, mintha minden egyes sejtem bedobta volna a törülközőt. És az émelygéssel visszaköszönt minden. Hidegrázás, izomgörcs.

1 óra a találkozóig. Enni kéne... De hogyan?

Leves... Aznap először. AlgoFlex. MagneB 6.

Meeting... Technikai megbeszélés... És a megfelelő pillanatban minden kicsúszik a kezemből... A vevő elégedetlen... S hazafelé 1 órán át magyarázkodnom kell, nem én voltam a hülye... De minek.

Estére értem haza. A család egy kimosott ingerült csapattagot kap vissza... Szar ez így!

Még a tárgyalás szikrái pislákolnak vissza, de már a következő napi konferencia a soros... Probálom megtalálni magam a káoszban.

Újra melegem lesz... És hirtelen leáll a fűtés... mindenki rövidujjúban, gyerekek rohangálnak, én kardigánban totyogok mint egy öreg trotty... Mi a fxxx???

Görcsök, hideg, émelygés, minden fasza...

Egy levvesel, és egy túlturbózott Citromfű teával vágom magam hanyatt az ágyban. 

Az eredmény ugyanaz...

Reggelre semmi nem maradt bennem ami ne viselne valamilyen nyűgöt magán. Nyakam beállt a magzatpóztól amit a hidegrázás miatt szuperhősként felvettem. Gondoltam reggelre majd feltámadok ebből mint Superman... Hát minden volt csak nem fel... Gyomrom üresen produkálta a bográcsra emlékeztető hangokat. Mi a fene főhet benne???

Telefonok, persze semmi sem úgy megy ahogy kéne. És a tegnapi meeting miatt is visszahívtak.

"Hát ez nem volt jó... Nagyon pipa az Igazgató!" F xck! Most épp lexxxxom. Más dolgom van ma.

De a gyomrom már be is vette. Újabb küldetés a mélybe.

Du. 4... Konferencia... Végre minden sínen... Én pedig padlón. Vacsora. Mint kiderült, 1 óra autókázás minimum. Azt majd visszajövünk... Ki tudja mikor... Este 10, 11... Minimum. Gyomrom rottyon, a kötelességtudat viszont tombol. 

Maradnom kéne. Ez viszont még szarabb is lesz...  Dönts jól...

S jött a kérdés: -Meddig facsarod még magad??? Sokkal fontosabb ügyek várnak, amire épp úgy koncentrálnod kell majd másnap!

Lelkifurdalással indultam haza... Amit aztán a rendszerint érkező rosszullét ki is mosott belőlem. Nem mintha bármi jele is lett volna hogy változnának a dolgok, mégis bíztam benne... Feleslegesen. Ahogy az ágyba befeküdtem, minden kezdődött elölről. És azon a szerdai hajnalon tettem fel először a kérdést: -Merlin! Hol a frászban vagy ilyenkor???

Persze nem jött válasz... Miért is jött volna...