2019. már 21.

Újra szezon... kicsit másként - requiem

írta: Gabe B.
Újra szezon... kicsit másként - requiem

Újra nyílik a szezon, de idén már kicsit másként ülök fel a vasra. Másként indulok az útra el...

Eddig mindig próbáltam motoros cimborákat találni a túrákhoz, 1 napos kiruccanásokhoz, vagy csak egy kávéhoz. Ami miatt ez nem működik, arról az előző bejegyzésem árulkodott. Magáért a feelingért teszem, nem menekülök, nem divatot követek, nem azért motorozok mert menő. S nem utolsó sorban... Nem közlekedési eszköz. Nem azért tartom mert kxxxa gyorsan elvisz A-ból B-be. De erről is már beszéltem...

Arról viszont nem meséltem, hogy a Magányos Lovas életmód sem volt a tervem része... csak idő közben... a motoros cimbim, akivel előre terveztünk 5 évet, pofátlan módon meg talált halni. Együtt kezdtük a jogsit, így sokat beszélgettünk motorozásról. Nem mondom hogy jól ismertem... De azt tudtam, hogy épp oly régi vágya volt motorozni, mint nekem. Mikor egyszerre kerültünk nagy vasra, egymás mellett bőgettünk fülig érő vigyorral:) Az oktatónk úgy szólt ránk, hogy talán nem kéne:) Többnyire együtt mentünk forgalomba is, persze nem volt egyszerű összeszervezni.

Hogy mennyire nem ismertem, az akkor derült csak ki amikor a Nővérével beszéltem. Azon a napon egyértelmű lett  számomra hogy nem kell a könnyelmű fogadalmamat beváltani. Sok dologban nem értettünk volna egyet, de volt egy nagyon erős közös vonás: a vas.

Egyik reggel gondolkodtam el rajta, hogy vajon ezért megyek e ki a mai napig minden évben a tanpályára? Itt van hát az ideje hogy idén, tizedjére már ne tegyem meg. Egyik reggel amikor bekattannék, és odavenném az irányt, direktben döntök a másik kanyarra... És elengedem a dolgot... A közös gurulások sosemvolt feelingjét. Bár ha belegondolok, ez nem igaz... A "T" betű égisze alatt, rengeteget gurultunk a városban:) Utána pedig még hosszú perceket dumáltunk a pályán.

Egy nap amikor telefonon beszéltünk, közölte hogy találtak nála valamit. Úgy fest, daganata van...

Hogy mennyire nem ismertem, jól mutatta az, hogy fogalmam sem volt fájdalmairól, azokról a harcokról, amiket akkor vívott, amikor nem épp velem beszélt telefonon. Nem avatott be. "Minden rendben van, dolgozok az ügyön..." A tesójától tudtam meg hogy miken ment keresztül. (Persze hülye nem vagyok, sejtettem min mehet keresztül.) Hogy engem miért nem avatott be? Talán éppen azért, mert velem kicsit át tudott úszni az ábrándok világába... Ahol gyógyultan, női ruciban száguldunk át a városon (igen, ez volt a fogadás része):) Folyton a mociról kérdezett, és lehetett hallani a hangján, hogy felül próbál emelkedni a dolgokon...

Ez a szezon 40/10-es:) 40 éve vagyok a bolygó lakosa, és ebből I. évtizede motorozok. Az első években még reményekkel telve integettem másoknak, és ismertem meg új arcokat, hogy majd gurulunk együtt. Lassan ugyan, de rájöttem, hogy ez már nem működik. Még azok az ismerősök is időhöz meg távolsághoz kötik magukat, akik konkrétan motorozni indulnak... De hova a sietség? Hova a kapkodás? Erről is már írtam. Amikor lehagytak csak mert 3 percet csúsztam:) Tanulságos volt. Ez van...

Nincs terv, nincsenek mérföldkövek hogy mit szeretnék idén, hova kellene eljutni. Csak motorozok, megállok egy kávéra, és kiírom magamból az eféle gondolatokat. Ha már egy motoros naplóját vezetem, akkor bizony belefér néha melankólikusabb hangvétel is gondolom. Sokan vannak már körülöttem, akik letették a vasat. Én nem tudom... Őszintén, nem tudom megmondani hogy miért nem... Nem tudom letenni:) Valami még hajt:)

Talán majd itt választ is adok rá egyszer.

Szép napot Nektek.

Széles utat.

Szólj hozzá